2019.07.22.                html-2019/baan.htm                            C.18416

Dr. Baán László

Kedves László,
mai blogomban írtam ezt, hátha ez is szempont a hosszútávú tervezésnél. Pld. a kamarakiállítások szerepe...
 

Szegény Kovács Petúr. Nem mert meghalt, neki jó; de emlékkiállítása lesz, biztosan nagyon rossz. Mert a szakma ostoba kényszerpályái szerinti. Mint Egry Józsefnek 71-ben a Nemzeti Galériában, 12 terem. Tőlük nem szabadna három képnél többet egymás mellé tenni. Soha. Noha a csúcson. Ugyanis ők egyetlen mondat egész életükben. A több mű csak egymást pusztítja.
Vaszary például annyi irányban dolgozott, (nagyon nem szeretem), de neki sok terem kéne.
Farkas Isván megint más, ott a csak a fontos művek, tizenhárom. (Ősszel majd kiraknak kétszázat.)
Évtizedek óta a monstre kiállítások, tán, hogy akkor nagyot durran. A Kossuth téren még volt nekik egy kamaratermük, ott kis Czimra-bemutató, Kokassal csak hüledeztünk, tökéletes volt. Kis kiállítás is lehet nagy kiállítás.
Persze egy szűk kör számára dokumentálni kell mindent, arra az életmű-album. Az lehet unalmas. Mint Péteré is.

60 éve szeretem az MNG-t, hát szívélyesen, és jó munkát, hozzá csapatot kívánva: