2019.04.11.   01. naplójegyzetek  //html-2019/ez-tetszik.htm            C.18084                                                                                F/1965/01

Két évünk

Két évünk együtt.
Főiskoláskori szerelmem
most valami egyetemi rangot kap.
Kőrlevél, pár mondatot kér sokunktól
a szervező a laudációhoz.
Azt akartam volna valahogy megfogalmazni, hogy
sok területét ismerem...
de hát ezt mégse lehetett:

Egy réges-régi évfolyamtárs,
valaha együtt jártunk, ha még emlékszik rá,
a Zugligeti Főiskolára…
Náncsival és Fülöppel együtt örülünk
és gratulálunk is e szép történethez.
Váli Dezső


Ezt csak ő fogja érteni, a földön rajta kívül
már senki.
Náncsi a dadája, Fülöp 50 év előtti foxija volt.
Ismertem mindkettőt.
Náncsi kollokviumidőben Veszprémben
biliben gyertyát égetett, vizsgát segítendő.

Zsófia. És éppen ma. Költészet Napja; április 11., első szerelmes éjszakánk. (Ötvenedik fordulójára hatalmas sárga virágcsokor. Rám nevetett; tudod, ilyenkor mit, a francia regények szerint.)
Aztán '66., a búcsú. A tanári kar egy értekezleten úgy döntött, Válinak ez okból nem kell bejárnia. Ő akkor már mással járt, rajzasztalunk az osztályteremben egymás mellett. Delőttönként otthon fogösszeszorítva újra kezdtem festeni.
Együttélni nem ment volna. Én nőbb nőt, ő tán férfibb férfit vágyott. De emléke élethossziglan, nem harmadolva.
Három unokám egy dédunokája,
és ez így kerek
élet költemény
esteledik

----------------------------
aztán másnap egy beszélgetés utáni mailem:

ez tetszik, ez aranyos, hogy a nő-kitételemen fönnakadtál.
pontosítás
a női vonzerőd mindig tökéletes volt,
nem arról volt szó,
hanem hogy annó inkább romboltad,
nem segítetted küszködő önbizalmamat
 

később ez hatalmasan változott,
ma életed nagyobb része emberszolgálat
d.