semmit csöndesen

talán várakozás

talán hangtalan

megállíthatatlan zokogás

talán elhaladok mellette

rámosolygok beletúrok

borzas csutak hajába talán könnyed

mozdulatom ösztönösen jelzi

magabiztos tőle függetlenségemet talán

feketére festi talán nem túl

vonzó ismeretlen talán valahai még

hasonló se soha

talán nem engedem el

a fejét két kezem közé fogom

homlokon csókolom talán mint aki érzi

hogy ezt most így kell

mozdulatlan marad

talán rázza vállát a zokogás

talán valami földöntúli ok

és irány nélküli nincs tovább

talán újabb ajtó újabb emberek

és nincsenek és nincsenek

(Válima)

Hegedűs Gyöngyi verse
VÁLINEWS szövegekből