KÉT ÉVÜNK

Két évünk együtt. 
Főiskoláskori szerelmem 
most valami egyetemi rangot kap. 
Kőrlevél, pár mondatot kér sokunktól
a szervező a laudációhoz.
Azt akartam volna valahogy megfogalmazni, hogy
sok területét ismerem...
de hát ezt mégse lehetett:

Egy réges-régi évfolyamtárs,
valaha együtt jártunk, ha még emlékszik rá, 
a Zugligeti Főiskolára…  
Náncsival és Fülöppel együtt  örülünk 
és gratulálunk is e szép történethez.  
Váli Dezső

Ezt csak ő fogja érteni, a földön rajta kívül
már senki.
Náncsi a dadája, Fülöp 50 év előtti foxija volt. 
Ismertem mindkettőt. 
Náncsi kollokviumidőben Veszprémben
biliben gyertyát égetett, vizsgát segítendő.

fotó Lelkes László: F/1965/01

Zsófia. És éppen ma. Költészet Napja; április 11., első szerelmes éjszakánk. (Ötvenedik fordulójára hatalmas sárga virágcsokor. Rám nevetett; tudod, ilyenkor mit, a francia regények szerint.) 
Aztán '66., a búcsú. A tanári kar egy értekezleten úgy döntött, Válinak ez okból nem kell bejárnia. Ő akkor már mással járt, rajzasztalunk az osztályteremben egymás mellett. Delőttönként otthon fogösszeszorítva újra kezdtem festeni.
Együtt élni nem ment volna. Én nőbb nőt, ő tán férfibb férfit vágyott. De emléke élethossziglan, nem harmadolva. 
Három unokám egy dédunokája, 
és ez így kerek
élet költemény
esteledik