SZEGÉNY MAGYAROK

Ünnepi misén a régi Mária-ének; Kölcsey előtti magyar himnusz,
Magyarországról, édes hazánkról,
ne felejtkezzél el szegény magyarokról...
Istentelenség. Finomabban: kishitűség.
Így helyes:
ne felejtkezzél el szegény és gazdag magyarokról.
Hagyjuk végre végre az önsajnálatot, rövid út a pokolba.

Megfontolandó, hogy mit, kit, és miért sajnáljunk.
Mert beteg?
Mert meddő?
Kirúgták?
Magára maradt?
Török megszállás? Szegény magyarok?
Bezzeg a franciák?
A terheket is Isten adja, vagy engedi,
a legjobbat akarva nekünk.
És nemigen téved.

Ismétlem, nincsen szerencse. Nincsen sors.
(Nincsen balsors sem, ami régen tép.)