2019.04.    12. verseim  html-2019/vivodtam.htm        C.18130

VÍVÓDTAM

Vívódtam. Keserves fél nap volt, semmire nem tudtam figyelni.
Imádkoztam is döntésért. 
Végül egy SMS: Kösz. Fáradt vagyok/lennék New Yorkhoz.
Fiam hívott volna. Vonz ez a város, édesen, 
noha már semmi nem érdekel benne. 
Hányszor, tizenötször? a Metropolitan Múzeum. 
Kilenc óra repülő. Másfél óra múzeum, megszokásból. 
És aztán? Kárpótlás nincs. Hiánya marad. De majd csöndesül.
Mérey tanár úr mondta, nem kell mindig győzni.
Vagy tekintsük ezt győzelemnek. 

Valami nem működött napok óta
vasárnapi kirándulás helyett 
uszoda után vissza ágyba
aztán alvás a délután közepéig
és közben magamat álmodtam
szokott kuckómban szokott takarókkal
elesett fáradtságommal 
nyílt az ajtó s nevetve berobogott kisfiam
ismert ruhácskájában, öt évesen
anyja az ajtóban fékezte volna, de ő:
apuval akarok lenni, mit csináljunk apu, mit szeretnél

reggel kaptuk a hírt, 
késett a gép, átszállóban New York via
Philadelphia, franciákkal forgat
túl egy veseműtéten 

hároméves korától búcsúzom tőle
soha gyerekemmel nem álmodtam
megkönnyeztem