Pálfy Julcsa

AZ EREDETI MŰ

    Történetünk egyik főszereplője Pálfy László, a továbbiakban röviden PL, a kisvárosi ötvösmester. Nagyjából ötven éves, közepes testalkatú, pici, kerek, drótkeretes szemüvegű, bajszos úriember, aki szereti az egykerekűzést, a mókát és a kortárs festőket, de különösen egyet: Váli Dezsőt.
    Történetünk másik főszereplője a már említett festőművész, Váli Dezső, a továbbiakban Deske. Ő pedig - messzemenően a teljesség igénye nélkül - szereti a feladványokat, a festőállványokat, és hát mi tagadás, imponál neki, ha hamisítják.
    Fontos szerepet kap még a történetben Gy. Ádám, az ötödéves orvostanhallgató, jó humorral, morális mércével és budai felmenőkkel. Szerelme, a szintén orvostanhallgató P. Julcsa, aki ugyan a történetben csak statiszta, viszont PL legidősebb lánya, illetve jelen sorok jegyzője.

 A történet pedig így szól:

     PL és Deske hosszú évtizedek óta ismerték egymást a hetvenes évekből, a zebegényi alkotótáborból, ahol az akkor még kezdő ötvös PL kollázs technikát, közízlést és életszemléletet tanult Deskétől. PL az apáknak kijáró szeretettel és tisztelettel becsülte Deskét mint mesterét, követte analóg és - a későbbiekben - digitális megnyilvánulásait.
Azóta is, máig is.
Deske PL-hez való viszonyát személyesen nem ismerjük, de valószínűleg PL-t ő is számon tartotta, ha máshogy nem, mint legkedvesebb ötvös ismerősét.

    Egy nap Deske hírt adott blogján az esetről, miszerint kezébe jutott egy számára ismeretlen kép. Az ő szignójával.
 Egy hamisítvány! Gyermeki büszkeséggel vegyes kritikai hang érződött a beszámolóból, hiszen ha valaki igazán ismeri Deske képzőművészi tevékenységét, az bizonyára nem egy női aktot ábrázoló grafikát szignóz alá Váliként, hiszen az sem témáját, sem technikáját tekintve nem lenne beilleszthető a művész egyetlen alkotói korszakába sem.
PL-nek szöget ütött a fejébe ez a történet.

     Az ötvösmester hónapokkal később egy témájában, színvilágában Deske műterem-korszakára zavarba ejtően emlékeztető kisméretű festményt készített. A képet aláírta: VÁLI. Terve pedig az volt, hogy a korábban említett, Ádám nevű vej-jelöltjének felveti, hogy pusztán a móka kedvéért keresse már fel Deskét a képpel és azzal a történettel, hogy a szokásos 12. kerületi lomtalanítás során a házuk előtt guberáló, főleg háztartási gépekre szakosodott kollégával cserélte egy hűtőszekrényért.
     A fiú - kedvelvén a viccet - nyitott volt leendő apósa ötletére. Első felindulásában levelet írt Deskének, aki egy órán belül válaszolt is, erős érdeklődést mutatva a lomtalanításon szerzett kép iránt. A móka sebtiben komolyra fordult, hiszen szűk negyven percen belül jelenése volt Deske Margit körúti műtermében, ő pedig - akárhogyan is nézzük - egy itthon és külföldön is ismert, elismert és köztiszteletben álló festőművésznek fog hazudni egy hamis festményhamisítványról. De már nem volt mit tenni.

    Ádám kissé leizzadva, kitágult pupillákkal csöngetett be a budai műteremlakásba. Deske a szokásos derűjével nyitott ajtót, ami a helyzet drámaiságát csak tovább fokozta, tompa nyomásérzetet keltve Ádám gyomorszájában. Rögtön a tárgyra tértek, Deskének tetszett a hozott anyag, és szinte azonnal ajánlatot tett Ádámnak: cseréljenek! Övé a hamisítvány, Ádámé lehet pedig a műteremben megtekinthető Váli-képek egyike.
    Ott és akkor nem volt idő, agy és szív egy alapos döntés meghozatalára, így Ádám csak a szemében bízott, és az nem csalta meg; remek ízléssel választotta ki a Műterem, tél c. képet. Az új tulajdonos neve azonnal jegyzékbe is került, mert Deske az ilyesmit komolyan veszi. Gy. Ádám képtulajdonos lett. Tíz perc múlva egy komoly eszmei és nem elhanyagolható anyagi értékkel a hóna alatt, továbbá apránként kibontakozó, de egyre kevésbé letagadható bűntudattal a lelkében ballagott hazafelé. Ez utóbbi a következő napokban egyre csak dagadt, olyannyira, hogy lassan sem a festményre, sem a tükörbe, sőt, Julcsája és apósa, PL szemébe sem tudott belenézni.

    A fent említett családtagok és kvázi családtagok hirtelen egy morális káosz közepében találták magukat, a következő gondolatokkal, kétségekkel a fejükben: Vajon kit illet ez a Váli festmény? A jelenlévők közül ugyanis kicsit mindenki a magáénak érezheti. PL, a fifikás ötletgazda és kivitelező, a Váli-lélek ismerője, nélküle nincs hamisítvány, nincs cserealap, és ez a történet sincs.
Ádám, a hivatalos, bejegyzett tulajdonos, Deske üzletfele. Vagy csak a leendő apósának imponálni akaró jó fiú, aki bátran adta arcát egy csaláshoz? Esetleg egy szerencsés balek? Vagy a rafinált budai srác, aki tíz perc munkával szerzett magának egy értékes festményt? Deske vajon minderről mit gondolna?
És tulajdonképpen mi itt a gond, ha ez az egész csak egy móka?
Amihez talán nem nőttünk fel még eléggé?

    Olyan tarthatatlanná vált az állapot, hogy Ádám meghallgattatást kért, és az Erdei Asszony útmutatást adott. Pár nappal később komoly beszélgetésre hívta barátnőjét, Julcsát, annak apját, PL-t és annak feleségét. Nyílt lapokkal játszott. A dilemma vázolása után ötleteket várt, ki hogyan szeretné feloldani a helyzetet. A jelenlévők rögtönzött válaszai nem nyújtottak igazi alternatívát a már korábban kigondolt terve helyett, nevezetesen, hogy akármennyire is kellemetlen, ő bizony felfedi kilétét Deske előtt! Ezzel lehetőséget ad arra, hogy a festő a számára eddig ismeretlen részletek tudatában újragondolhassa döntését, esetleg visszavonhassa a csereajánlatát.

    Ádám úriemberhez illően a beismerő, második műteremlátogatásra meghívta PL-t, hogy Deske a régi tanítványától tudhassa meg a hamisítvány igazi történetét. PL nem élt a lehetőséggel, Ádámra bízta annak megoldását.
    A fiú az újabb látogatásra ismét magával vitte tág pupilláit és a gyomortáji gombóc-érzést, de volt még nála egyenes gerinc és egy Műterem, tél c. festmény is. Csöngetés után a napok óta tartó fejfájásának okozóját lendületesen a régi helyére tette, az a falhoz támasztva várt sorsára.
- Jó napot kívánok, Művész Úr! Gy. Ádám vagyok, ...a hamisítvány, amit a múltkor..., tehát visszahoztam a képet.
Deske derűs szemében játékos fény villant.
- Ja, a Pálfy Laci! Igazán jó kis vicc volt. - A festő fürgén hajolt le, és újra átnyújtotta Ádámnak a festményt. A Műterem, tél c. kép visszatért régi-új gazdájához.

    Ádám immár könnyebb szívvel, de a szikrázó napsütés ellenére mégsem felhőtlen örömmel sétált ismét a Margit körúton, hóna alatt a festménnyel.

    A történet itt véget is érhetne, de azért érdemes megemlítenünk, hogyan sütött be a nap ezen a délutánon a fóti ötvösműhely falára, és milyen árnyékot vetett az ötven éves, közepes testalkatú ötvösmester arcára.

_______________

    De beszéljünk még arról a tizenegy hónappal későbbi délelőttről, amikor az ötvösműhelybe egy nemvárt csomagot hozott a postás. A doboz egy témájában, színvilágában Deske műteremkorszakára zavarbaejtően emlékeztető, kisméretű festményt tartalmazott. PL számára a mű egyszerre volt nagyon ismerős és mégis ismeretlen - részben korábbi kezemunkáját látta viszont. A kisebb módosításokat régi, nagyrabecsült mestere, Váli Dezső eszközölte. A kép aláírása pedig: PÁLFY.

Így lett az ismert és elismert festőművész az ötvösmester apám társszerzője és örök barátja.

Műterem, tél - A/2008/35 60x60 cm	HAMIS-06a 17X17 cm., olaj, farost 2009.06. szerző Pálfy László társszerző Váli Dezső

______________________________________________________________
 

V.D.: kikerestem:

A szereplés adatai:
bejegyezve: 2009.5.29..
szereplés: csere
név: György Ádám
város:
Megjegyzés: A hamis Váli-képért cseréltem