A képek a balatonaligai magasparton készültek ennek az évnek a folyamán. A szöveg hozzá Váli Dezső festőművész blogjából írt, úgynevezett válimák, melyeket lelkigyakorlatként írok már több mint egy éve. Mert nem a szerző a fontos, hanem a szereztetés. Váli Dezsővel összeköt az, hogy mindketten átlátszatlan ablaknál dolgozunk (ő, hogy ne lásson ki, én, orvosként, hogy ne lássanak be), valamint hogy ujjongunk ellenfényben. A hit is számunkra nem egyszerűen fénybe, más megvilágításba, hanem ellenfénybe állít mindent, magunkat is. Damaszkusz nem földrajzi hely… Lehet az aligai magaspart.

 

A kép erősebb
[vágyaimnál]
kullogok utána
Kedvenc standjánál leültet
a gurulós szatyorral egy padra

 

Bódult sötét széles keret
két másodpercre Lemostam

 

Mail ment
szöveg nélkül

 

A véget nem vallottam be
magamnak Nem múlt Még
próbálkozom

 

 

Az ötévenként ideibe
nem válogattak be

 

Egyedül támadt föl
Alig lehet ráismerni

 

Mondja: még.
Mondom: jó.
Gondolom: ejha.
Gondolom: ajvé.
És ütöttük tovább.

 

Ha Egry
József-gyereknek születik
utálja a Balatont

 

Zarándokmondat koppan
a padlón A tárcám

 

Nincs több csillogás
csillapító múzeumi üveg
Akkor tehát van
fekete árnyék

 

Nem lehet több
nagyonfekete lapot csinálni
Lett volna feketébb

 

Vége és vége Marad

 

Mai Balatonja: „vonalkód”
Karanténre kellett
a gépet állítani

 

Amit félbehagyott
engem néz

 

Önsúlya feszíti
Macskakővel rásegítek

 

 

Hideg És egyre hidegebb
Nem keres Csak
fázik a nyaralóban

 

Parkettázzák valahai repedt
magtárunkat – balatoni nyaralónkat
Mikor áldozáshoz előre jönnek
látom az új padlóburkolatot

 

Fogom nézegetni
Alighanem jobb az eredeti sötét

 

Eltűnik a súlya
Lájtos kétségbeesés

 

Gyónásra vár Oltár előtt szőnyeg
Figyelem és fegyelem
félmilliméteres léptékben

 

Görgetegkő lenni Tóban
nem folyóban Vagy mindkettő partján
ugyanaz

 

Kiszelektált nem nézhető fotóim
így nézhetők meg:

-------------------------------------/linkben 22 H. Gy. fotó/