2020.12.          01. naplójegyzetek / htl-2020/homilia.htm          C.19578 - 579 

Domonkos atya OFM., advent 4. vas. // Budai Ferences templom

Homília: Lukács 1,26-38

Lukács evangéliumát – szemben a három másik evangéliummal ̶ mélyen áthatja a hellenista szemlélet, még akkor is, ha zsidó kulturális kontextusba helyezi és értelmezi azokat az eseményeket, amelyek Jézus kereszthalálához és feltámadásához vezettek. Lukács művelt pogány (szír) keresztény volt, aki főleg nemzsidó keresztények számára írta az evangéliumát, valamint annak folytatását, az Apostolok cselekedeteit.

A mai evangéliumban Szent Lukács azt a csodát írja le, amit „angyali üdvözletnek” hívunk. A szakasz legfontosabb üzenete kétségtelenül a dávidi királyságra vonatkozik. József és Mária azokat az ígéreteket teljesítik be, amelyeket Isten a távoli múltban Dávid királynak tett.

Nem véletlen, hogy József Dávid házához, vagyis nemzetségéhez tartozik. Habár csak ácsként, pontosabban ezermesterként kereste a kenyerét, és úgy tűnik, hogy a társadalom szegényebb rétegéhez tartozott ̶ erre enged következtetni az a tény, hogy egy bárány helyett József és Mária csak két galambot tudott feláldozni ̶ mégis Dávid Király egyik leszármazottja volt. A családfája alapján tehát József elég nagy tiszteletnek örvendhetett Názáret városában.

Mivel Mária József mennyasszonya volt, a fiúk Dávid trónjának törvényes örököse lehet. De ki ült azon a trónon, amikor Gábor arkangyal meglátogatta Máriát↓? Jézus születésekor Heródes bábkirályként uralkodott Júdea és Jeruzsálem fölött. Mint idumeai ember, Ézsau és nem Jákob leszármazottja, ezért legjobb esetben „fél zsidónak” tekintették, és semmiképpen sem Dávid királyi családjához tartozónak. Emiatt a gazdag, befolyásos és hatalmas Heródesnek nincs joga Dávid trónjához, míg Jézus, a szegény ács fia a király igazi leszármazottja. Az ebben rejlő irónia az, hogy Isten a szegény József és Mária, és nem a földi hatalommal bíró Heródes vagy Augustus császár által fogja beteljesíteni azokat az ígéreteket, amelyeket korábban az izraelita nép történetében Dávid királynak tett.

Ha ennek fényben olvassuk Gábriel arkangyal Máriához intézett szavait négy fontos dologra lehetünk figyelmesek. Elsőként Gábriel azt hirdeti, hogy Mária gyermeke nagy lesz; másodszor, hogy az Úristen Dávid trónját neki fogja adni (ez az ígéret nagyon fontos); harmadszor, hogy a magasságbeli Istennek Fia lesz, és végül, hogy az ő királysága nem ér véget. Más szóval, Jézusban beteljesednek azok az ígéretek, amiket Isten Dávidnak tett Nátán próféta által, és amelyeket a mai olvasmányban hallottunk: megtartom utánad magvadból származó utódodat és megszilárdítom királyságát.  Az atyja leszek ő meg a fiam lesz… házad és királyságod örökre fennmarad színem előtt, trónod örökre szilárd marad.” Ami különös ebben a próféciában az az, hogy a Dávid magvából származó utód gyermeki viszonyban lesz Istennel. Nagyon fontos híd ez az ó- és új-szövetség között.

Ezzel szemben, amikor Gábriel arkangyal meglátogatta Máriát a dávidi királyság több mint kilenc évszázada nem létezett már. Kr. e. 922-ben kettévált a birodalom, két külön királyság lett, Izraelé és Júdáé. Kr. e. 722-ben, azaz két századdal később, az asszír birodalom megsemmisítette Izráelt, és száműzte az ott élő tíz törzset. Kr.e. 587-ben a babiloni birodalom elpusztította Jeruzsálemet a templomával együtt, meggyilkolták a királyt (Zedekiah)
Néha a saját életünkben is úgy érezhetjük, hogy Isten vagy elhagyott, vagy elfelejtett minket, vagy azt is gondolhattuk, hogy Isten biztosan fog segíteni minket valamiben, és mégsem segített. Isten azonban nem hagy el minket, nem szegi meg ígéreteit. A Dávid királynak tett ígéretek megvalósulása legyen a jele annak, hogy üdvösségünk érdekében Isten a mi segítségünkre is váratlan módon jöhet. Ámen.