KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ

Zellei Boglárka Éva: Latorlépés
Tobe Galéria, Bp. Bródy Sándor u. 36.
2020.02.5. - 02.22.

megnyitja: Hegyedűs Gyöngyi költő
megnyitón vetített videó: H. Gy. műve
a megnyitóbeszéd:

LATROKNAK IS JÁTSZOTT

- Magáról furcsa dolgokat mesélnek az emberek - mondta Gallai Istvánnak. - Azt mesélik, hogy fiatalkorában folyton a Kálvárián ült, és a megfeszített Krisztusnak citerázott. A tuki dombon éjszaka is hallani lehetett, ahogyan a megfeszített Krisztusnak citerázott. Az emberek féltek magától, és keresztet vetettek, ha éjjelenként citeraszót hallottak a Kálváriáról. Igaz, hogy a Krisztusnak citerázott?
- Igaz - hagyta rá Gallai István.
- Miért citerázott a Krisztusnak?
- Nem csak a Krisztusnak citeráztam - mondta Gallai István. - A két latornak is citeráztam - mondta Gallai István. Az emberek magukra hagyták Krisztust meg a latrokat ott, a keresztre feszítve. Biztosan hálásak voltak nekem, hogy éjjel-nappal ott ülök a lábuknál, és citerázok. Azt hihették, hogy rengeteg ember van körülöttük, mint húsvétkor, amikor ellepték a hívek a Kálváriát. De a hívek húsvét után egész évre eltűntek, csak én maradtam a Kálvárián, és citeráztam a keresztre feszített Krisztusnak és a latroknak, ők meg azt hihették, hogy mindig húsvét van és feltámadás.

Adhatunk-e Zellei Boglárka Latorlépés kiállításának Gion Nándor regénytrilógiájánál jobb, és az irodalomtörténetet a szenvedéstörténettel egy játszó térré egybenyitó megjelölést?
Lator. Régi szó. lat. latro (útonálló, rabló) gör. latron (zsold, fizetés). Ilyen értelemben nemcsak a passiótörténetben találkozunk vele, hanem az irgalmas samaritánus példázatában is. Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett. Igen, latrokéba. Jézus maga is kimondja ezt a szót: Az én Atyámnak háza imádságnak háza, ti pedig latrok barlangjává tettétek azt. Gyakran élt ezzel a fordulattal. Megvetitek a latrokat? Ti magatok vagytok lám, a latrok.

És íme. Latrok között vagyunk. Félünk-e? Tettest látunk, vagy áldozatot? Netán a tettes áldozati kommunikációt folytat? A teremtő, aki a világot elkövette maga is áldozati kommunikációt folytat?

Mit keres a fiatal fotóművész, amikor a kálváriákon a latrokat fotózza le. Sajátos zarándokút ez. A kálvária kataton stációja. Éveken keresztül tart. Mi vezeti a tekintetét? Miért nem a középen keresztre feszítettet figyeli? Az ember perifériás látása nem jó. Mégis tekintete a perifériát pásztázza most. A periféria központozása, amit látunk. Isten minden történetét a perifériáról indítja. A megvetett kő lesz a szegelet kő. A legkülső provincia a Megváltó születésének helye. Vagyunk jónéhányan, akiknek megtapasztalása, hogy a periférián nagyobb az istenkoncentráció. A peremen. A társadalom peremén.
Ha még csak lefotózná őket Zellei Boglárka. De levágja kötelékeiket, anyaghiányt hozva ezzel létre, a takarásból előhozva a mögöttest. Leveszi őket a keresztről. Amikor a test keresztről levételéről beszélünk, mindig Krisztus testét értjük alatta. De meddig maradnak a latrok kiszenvedett testei a kereszten? Mikor veszik le a keresztről a latrokat? Talán épp most. Talán épp a XXI. század veszi le a latrok testét a keresztről. Körbe vágja a művész testüket, a képnek harmadik dimenziót ad, ahogy maguk az eredeti latortestek is háromdimenziósak. Anyagi dimenziójuk erősödik ezáltal. Egészen addig dolgozik ezen, mígnem a csuklója, könyöke is belefájdul. Mert a fizikai fájdalom is része ennek a munkának. A harmadik dimenzió a fotográfus maga. A kontextusból egyrészt kiveszi őket, mégis intarziaként hordozzák elvettetésünk és irgalomra szorultságunk. Ami a testnek a fájdalom, az a léleknek a magány.

Ahogy nézzük kereszttől megszabadult testük az mégis maga a kereszt. A keresztről leveszi a testet. A testről mégsem veszi le a keresztet.
Ha a mozdulatokat magukat nézzük, akárha profán körtáncot járnának, a különböző korok jobb és bal latorjai. Meg tudjuk-e mindig különböztetni melyik bal és melyik jobb lator? Sőt, van közülük olyan, ki egészen krisztusi vonásokat hordoz.

A jobb latornak szóló krisztusi ígéretet mindannyian tudjuk: Bizony mondom, még ma velem leszel a paradicsomban.

Krisztus azonban feltámadása előtt szálla alá poklokra. Prédikált a halottaknak. Találkozott hát újra a bal latorral is.

A latorral, aki megkapta zsoldját: a bűn zsoldja halál.

Nyitott tehát az ő története is.

Az, akit velük együtt feszítettek meg, már életében azzal vádoltatott, hogy részegek és paráznák, sőt vámszedők közt érzi jól magát. A megvetett emberek között.

Zellei Boglárka a perifériát központozza. Leveszi a latrok testét a keresztről. De nem veszi le a magasságból. Ahova Krisztussal együtt felemeltettek. Én, ha a földről felemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok. Igen, a latrokat is. Igen, minket is. A törvény alá esőket. A parancsolatok alá esőket. Az ábrázolás tiltása alá esőket. Mi módon ábrázoltatnak mégis ilyen hangsúlyosan? 

Az ábrázolás tilalma Isten vonatkozásában azt jelenti, csak azok az ábrázolások legitimek, melyek nem végérvényes képként állítják elénk. Mivel azonban az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, az emberről sem lehet végérvényes képünk. Minden végérvényes kép bálványimádás. A latrokról sincs végérvényes kép. Hány és hány kálvária latorábrázolása hirdeti ezt itt egybegyűjtve. Sokkal nagyobb szabadságot adva a művészeknek saját egyéniségük, haragjuk, látásmódjuk megjelenítésére, mint ugyanazon kálváriák krisztusábrázolásaiban. Különböző helyekről, különböző korokból jöttek. Nincs végérvényes kép. Sem Istenről. Sem emberről. Sem szentekről, sem latrokról. Ne alkoss végérvényes képet/ ítéletet embertársadról! Mert az bálványimádás.  

Körülbelül 10 évvel ezelőtt Mátraterenyén voltam egy költészeti táborban. Ott is fotóztam. Egyszer csak látom, hogy a falu fölötti dombon, a keresztre Krisztus teste mellé bal és jobb oldalról odafüggeszkedik egy-egy fiatal férfi. Hárman egyetlen kereszten. Igen. Én a golgotát így hiszem.
 

Zellei Boglárka Latorlépés TOBE Galéria
https://www.youtube.com/watch?v=SHSs-bFpOY0&feature=youtu.be