A 145-ÖS

Elszorult a szívem, akkor már tudtam, hogy nagy baj van. A 142-esbe vetkőzött a 145-ös helyett. Többiek még igazgatták volna, erre, - ahová mindig, Feri bácsi! - Nem, nem! Még szokottan pihengetett a bugyborékolósban egy ideig, ahogy az utóbbi években, még beszélgetett vele; öltözve már nem ismerte meg a feleségét. Akkor láttuk utoljára. Még egy hónapot élt, rácsos ágyban. Mondják, rabiátus ember volt. Egy kubai útjukra volt büszke, sokat mesélte, meg a feleségére, akivel évtizedek óta a délutánokat átsétálták, s aki minden számlát megőriz.