szombat délelőtt

megyek le a parkunkba

kicsi napsütés náthámat

kúrálni, olvasgatni. 73 évvel

ezelőtt a téren ha játszottam,

anyácskám fehér törülközőt

lógatott ki az ablakon, hogy: ebéd!

lehetne most is
 

kisasszony a parkból
négyéves forma
olyan édesen bömböl
apja nyakában
filmre veszem, ahogy előttem
hangjával együtt
de nem sikerül

csak ennyi belőle

elfelejtettem
a napozás
Graham Greene szomorúsága
a gyerekkori törülköző
előttem az élet

apja nyakában