2020.01.31. html-2020/szonyi-mate-2020-02.htm C.18921
Szőnyi Máté bérmafiam beszámolója
Ígértem, hogy hírt adok magamról, ennek próbálok most eleget tenni (csak attól tartok, hogy valamit kihagyok, de talán nem, és ha mégis majd pótolom.)
Utoljára a szalagavatóm után beszéltünk azt hiszem, arról végre (hónapokkal később) megjöttek a felvételek, de sajnos még senki nem töltötte fel sehova, a maga 32 gigás mérete miatt pedig még nekem sem volt mire átmásolnom az osztálygépről. Reményeim szerint egyszer majd elérhetővé válik normálisan is, akkor mindenképp küldöm.
Ezt követően a december hónap olyan dolgokat hozott magával amikről nem is álmodtam. Betöltöttem a 18-at és persze jött az ezzel járó mindenféle procedúra - meglepetés buli, meg először alkohol és hasonlók - melyek javarészt szép gesztusok, de nem olyan mélyenszántó emlékek, mint két ajándék amit kaptam. Két olyan álmom vált valóra, amiket (azt hiszem nem túlzok) lassan 10 éve dédelgetek.
Az egyik egy élmény volt, ugyanis néhány közeli vasutas barátom (köztük nagyon kedves mozdonyvezetők, velem egykorú hasonszőrű vasutasok és még néhányan) elintézték sok lefutott körön keresztül, hogy felülhessek egy mozdonyra. Ráadásul a hőn áhított kedvenc típusomra, a V43-ra, de ez most mellékes. Ráadásul az egész egy hatalmas meglepetés volt és csak aznap reggel tudtam meg, hogy lesz ez az egész, és hát nem is nagyon tudom szavakba önteni, hogy milyen volt. Nyilván ez az egész csak akkor ilyen varázslatos, ha az ember érez bármilyen vonzalmat ezek után a guruló, büdös, zajos óriások iránt, de mivel engem ezzel megáldottak, tényleg nem tudom milyen superlativusokat használhaték még erre.
A másik hatalmas ajándékot Andráséktól kaptam,, amire szintén nem számítottam, egy egészen kicsit sem (még talán kevésbé, mint erre a mozdonyos útra) ez pedig nem volt más, mint egy fényképezőgép.
Nagyon kis korom óta szerettem volna egy komolyabb gépet, korábban a stop motionos animációk készítéséhez, majd csak úgy alapvetően fotózni szerettem volna, most pedig leginkább a filmek készítése és a mozgóképek úgy általában érdekelnek, így ezen igényeimet kiszolgálni hivatott - megkaptam ezt az új fényképezőt.
Erre sem nagyon találom a szavakat, egészen őszinén már azóta nem mióta megkaptam és a rosszabb idő és a karácsonyi szezon miatt eddig különösebben produktumot sem állítottam elő vele, de ennek a java csak most fog majd a tavasszal együtt jönni.
Ez volt a két hihetetlen ajándék és ezt követően - kisebb eufóriában - el is jött a 2020-as év.
Nyilván egy hónap alatt nem sok minden történik az emberrel, de azért ez-az mégiscsak esett.
Lezártuk a félévet, amire nem vagyok büszke, de a helyzet nem tragikus, innen még fel lehet állni az év végéig, megindult ez a kínai járvány, amit kisebb aggodalommal, csekély érdeklődéssel és sok szkepticizmussal követek, illetve aggaszt az ausztrál erdőtűz és az amerikai - iráni konfliktus. Nem megnyugató most a világunk, de bízom benne, hogy fent ennél jobban szeretnek minket és belátható időn belül ez a rengeteg szörnyűség rendeződik.
Említésre méltó újévi törekvésem még, hogy egyrészt elkezdtem egy kicsit
kísérletezni saját magammal - megpróbálok kicsit egészségesebben (kevesebb
cukorral és gyorskaja nélkül) enni, illetve minden nap próbálok valamicske
edzést véghez vinni (ez jellemzően fekvőtámaszokban merül ki, de a célomnak
megfelel) másrészt még nagyon a hónap elején néhány barátommal neveztünk egy
animációs filmet a középiskolások országos filmszemléjére. Az én szerepem az
egészből a történet alapjának kitalálása volt, illetve én készítettem az
animációt (ez a rajzolás minőségéből és sok másból is jól látszik azt hiszem). A
végeredmény nem lett egy Oscar méltó alkotás és a történet is felettéb zavaros
lett, de a célját talán eléri. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok rá
büszke, mert minden gyermeteg hibájával és egyszerűségével együtt mégis az én
munkám, és erre jó visszatekinteni. Linkelem lejjebb, ha érdekel.
HREF="https://palyazat.indavideo.hu/video/Inportant"
Szeretettel: m