BOLTOCSKA

Járvány idején. Nosztalgiaút uszoda szemközti sajtos rúd boltocskámba. Belépve, régtől rögvest fordultak a pirospöttyes bögrémért, a presszógép nekem használt beállításával extrahosszú kávé - "a minőség nem foglalkoztat, csak a mennyiség" -, két cukor, szintén kérdezés nélkül, és spirál hegycsúcs tejszínhab. Keverő lapátka nélkül, tiszteletben tartva tarisznyám fanyelű kiskanalát. És egy túlsajtos rúd akkor is, ha az nyolctízkor már elfogyott. Egyformán a három asszony, amelyikük aznap délelőttös.
Hatvanszor hatvanas képem alatt, az ablaknál, az állópult végében fogyasztottam el.