2021.01.16.                html-2021/ecker-tamas.htm                        C.19645 -647

Ecker Tamás // Facebookra, közössége számára, indoklásul könyvterve módosításáért
Találkozások Váli Dezső festőművésszel

Váli Dezső, Munkácsy és Prima Primissima díjas festőművész, író, költő. Műalkotásaiból a Magyar Nemzeti Galéria is több, mint negyvenet őriz.

A Széna tér melletti társasház tetején, a hatodik emeleten egy kivételesen nagy belmagasságú művészlakásban él és alkot a Művész Úr, én meg a magasföldszinten.
 

A lépcsőházunk egy csodálatos hely, aktív üzenőfal és egy különleges fehér, álló polc is gazdagítja.
 

Ezen a fehér faállványzaton szakkönyveket, szépirodalmi remekműveket és egyéb kiadványokat osztanak meg egymással az itt lakók, de találni itt ékszert, háztartási eszközöket, édességet és dísztárgyakat is!
 

Az itt talált keresztény szakirodalom megismeréséért külön hálás vagyok. Olyanoktól olvashattam olyanokat, amiket sosem találtam volna meg magam. Ma már tudom, hogy ezeket az ikonikus alapműveket is a Váli Úr és tündéri Felesége helyezte a polcokra.
 

Egyik nap az üzenőfalon nagy-színes betűk hirdetik, hogy Váli Úr egy grafikáért cserében szeretné visszakérni azt a Zelk Zoltán – Térdig Hamuban című verseskötetet, amit korábban kirakott.
 

Tudtam, hogy nálam van a könyv, ezért megkerestem és felvittem.
 

Már a liftben eldöntöttem, hogy nem fogom kérni a nagyértékű grafikát. Szeretem a művészetet és nagyon szerettem volna egy Váli Dezső alkotást, de azzal, hogy visszaadom a saját könyvét, nem szerettem volna visszaélni a helyzettel.
 

Mikor kijött a liftelőtérbe és kinyitotta a zárt gang ajtót, felmutattam a könyvet és mosolygósan csak annyit mondtam, hogy természetesen nem kérek semmit és már rögtön be is szálltam a liftbe.
 

Furcsa érzés fogott el, lehet, hogy tiszteletlennek mutatkoztam a tiltakozásommal?
 

Úgy döntöttem, hogy ugyan az ajándék mestermű irreális, de azért ez egy remek lehetőség lenne, bejutni és megnézni a műtermét, ahol alkot.
 

Kipantattam a liftből és pár perc múlva már ott álltam fent az alkotóműhelyben.
 

Lábaink alatt a csillogó színekben pompázó Millenáris, mint a királyi palotánk díszkertje, előttünk a Rózsadomb és belül mindenhonnan sugárzik a kreativitás és a magasszintű kultúra.
 

Én előtte nem sokat tudtam a Művész Úrról. A kirakott nagyformátumú saját könyveiből természetesen vittem már haza. Tudtam, hogy elismert festőművész és azt is, hogy a ház egy emberként tiszteli Őt.
 

Szóval ott álltam egy alkotóművész szentélyében, megtisztelő és felemelő volt ott lenni, Vele lenni, beszélni és legfőképp hallgatni! Magamba szívni minél többet abból, ami ott várt rám és hálát adni azért, amiért ez megtörténik velem.
 

Egy igazi művész, aki az alapozástól a keretezésig végig kíséri az alkotás teljes útját.
 

Amíg beszélgettünk, sokat kérdezett a munkámról és én büszkén beszélhettem Édesapám gazdag művészetéről, továbbá az Én egyetlen gipszfestményemről, amit a Nővéremnek köszönhetek!

A végén persze kaptam egy bekeretezett grafikát! Nem is akármilyet…
 

Mielőtt még elfogadtam volna, megkérdeztem Tőle, hogy biztos nem fogja-e ezt akár már 30 perccel később megbánni. Laza, Játékos választ adott:

-          -- Nem Tökmindegy?!
 

Mondtam neki, hogy megtisztelne, ha egyszer lejönne majd Ő is a kiskuckómban és megnézné hol dolgozom, megmutatnám Apum festményeit, meg persze az enyémet is.
 

A „majd egyszerből”, szerencsére „akkor menjünk most!” lett! Nagyon bejött ez a dinamika, amit ural.
 

Lementünk és én valóban megmutattam Apum festményeit, de annyira megilletődtem ettől az egésztől, hogy a saját művem végül meg sem mutattam a gyors látogatás alatt.
 

Még aznap este írtam egy e-mail-t neki, hogy ezt valamikor jó lenne bepótolni és folytatni.
 

Másfél hét múlva ismét meglátogatott Váli Úr, de most egy bő 3 órás, rendkívül tartalmas beszélgetés kerekedett a találkozóból.
 

17 órára ígérte magát a Mester és én egész nap azon gondolkodtam, hogyan várjam Őt.
 

A megfelelő háttérzene kiválasztásakor találtam egy kandallós videót, ahol a lángoló tűzteret mutatták több órán keresztül, nagyon finom Smooth Jazz zenével.
 

Ezt a videót állítottam be teljes képernyőre, ami nagyon hangulatossá és meleggé varázsolta a szobát.

Hamar rájöttem, hogy ez egy hatékony eszköz a tartalmas beszélgetések megteremtéséhez.
 

Azt éreztem a Mester társaságában, hogy tiszta figyelmet kapok. Olyat, ahol nem akartak sem lenyűgözni, sem lenyomni. Végig azt éreztem, hogy valóban rám figyel!
 

Amikor arról a dilemmámról beszéltem, hogy a könyvem legyártásához már csak arra kell várni, hogy végre kiválasszak egy nekem is megfelelő fényképet magamról a hátlápra, csak ennyit mondott:
 

-          -- Miért akarja odarakni a fényképét? Az olyan olcsó… Ezzel a komoly szakértői státuszát rombolná csak le. Persze hirdesse magát, én is ezt csinálom, de ezt ennél sokkal elegánsabban, arisztokratikusabban kellene megtennie.
 

Ekkorra már kicsit felbátorodtam és megkérdeztem, volna-e kedve véleményezni a könyvem borítóterveit.
 

Elképesztő volt, ahogy mutatom a terveket, Ő meg mindegyikről nagyon részeletes és tűpontos leírást adott.
 

Arról a borító tervről, amit én is és a Közösség is a „legjobbnak” szavazott, ezt mondta:

-          -- Valószínű, hogy ez kedvezne a rövidtávú könyveladásnak a legjobban, de a könyv önt képviseli. Gondoljon bele, hogy majd 10 év múlva is ilyen büszkén venné-e ezt a kezébe vagy nyugodt szívvel adná-e oda másoknak?
 

Csontig hatoló, Tiszta és Igaz szavak voltak. Ritkán megtapasztalható minőségi beszélgetés.
 

Megfogadtam a tanácsát és egy másik kedvencemet, az általa kiválasztott borító tervet választottam.

Többször kérdeztem rá a beszélgetés folyamán, hogy nem fárasztom-e a dolgaimmal, mire Ő:

-          -- Én ma festettem két képet, nekem ez már csak Játék, jól érzem Magam.
 

Nagyon tetszett, hogy sose kertelt, mindig őszinte, közvetlen és nyitott volt.
 

Az a fajta Nagy Mester, akinek a társaságában már akkor is fejlődsz, ha csak csendben ültök.
 

Este még egy apróságot fel kellett vinnem a hatodikra és akkor megmutatta az aznap megfestett két képet.
 

Kivételes, hogy két alkotás is szülessen egy nap, most is csak egy 500 éves alapozási technika, tökéletes nyúlenyv arány kikísérletezése miatt alakulhatott így.
 

Izgalmas kompozíciók, rengeteg emocionális töltettel.
 

A magam részéről csak annyit mondhatok, hogy Tartalmas, Megértésekben és Felismerésekben gazdag napot zártam, amit Hálásan Köszönök és remélem, hogy mindez egy új barátság kezdete volt!