Az evolúció alapja

Ez egy nagyon nehéz és bonyolult téma, már az alapoktól kezdve több szempontból is.

• Vallás
• Filozófia
• Régészet
• Biológia
• Politika
• Oktatás
• Tudományos kutatás
• Mesterséges intelligencia

Ezen blog szerzője előre is leszögezi, a fent felsorolt témakörökben semmilyen szakértelemmel nem rendelkezik, viszont van egy kialakult magán véleménye. Ami lehet helyes, lehet nem helytálló. A kérdést majd úgyis hamarosan a mesterséges intelligencia fogja eldönteni. De az egy másik történet és blog, abba a témakörbe most itt mélyebben inkább ne menjünk bele. Majd a blog végén lesz rá utalás, valamit a magán vélemény is.

Mi a lényege Darwin evolúciós elméletének?

A darwinizmus egy olyan világnézeti rendszer, mely Charles Darwin elméletein alapul. Elméletének lényege az, hogy a természetben az élőlények egymással versengenek a fennmaradásért. A természetes szelekció útján mindig a legrátermettebb egyedek örökítik tovább génjeiket, a fajok pedig ezáltal egyre tökéletesebben alkalmazkodnak környezetükhöz. Az evolúcióbiológia szerint a mai fajok ezen a módon alakultak ki az egysejtűektől kezdve az emberig.

Amikor Darwin leírta, hogy az embernek és az emberszabású majmoknak közös őse lehetett, negyven évig tartó tudományos, de máig tartó vallási vitát eredményezett. A darwinizmus nem csak a biológiai hanem a gazdasági és filozófiai gondolkodást is befolyásolta. Alapja lett pl. a materializmusnak és így közvetetten a marxizmusnak is. Darwin felfedezése azonban szigorúan csak a földtörténeti evolúcióra érvényes, társadalmi és politikai felhasználása ettől független.

A sejt rendkívül páratlan összetettsége

Ahhoz, hogy megértsük az élet reális voltát, ahogyan az a molekuláris biológiában feltárul, egymilliárdszorosra fel kell nagyítanunk egy sejtet, hogy húsz kilométeres legyen az átmérője, és hasonlítson egy óriás kör alakú űrhajóhoz, amely elég nagy ahhoz, hogy beborítson egy nagyvárost, amilyen London vagy New York.

Ekkor egy olyan tárgyat látnánk, amely úgy van megformálva, hogy páratlan összetettségű és alkalmazkodó legyen. A sejt felszínén több millió nyílást látnánk, mint amilyenek egy hatalmas űrhajó fedélzeti nyílásai, melyek kinyílnak és becsukódnak, hogy lehetővé tegyék az anyagok folyamatos ki- és beáramlását.

Ha belépnénk az egyik ilyen nyíláson, a csúcstechnológia és az elképesztő összetettség világában találnánk magunkat. Végtelen, rendkívül jól megszerkesztett folyosókat és csatornákat látnánk, amelyek a sejt belső felületétől minden irányba elágaznak; némelyik a sejtmagban lévő központi memóriabankhoz vezetne, míg mások a szerelőtelepekhez és a feldolgozóegységekhez vezetnének.

Maga a sejtmag egy hatalmas, több mint egy kilométer átmérőjű, gömbölyű helyiség lenne, amely egy geodéziai kupolára hasonlít, s ennek belsejében a DNS-molekulák több kilométeres, spirális láncait látnánk, melyek mindegyike rendezett sorokban, szépen halomba lenne rakva. A termékek és a nyersanyagok óriási választéka szépen elrendezett módon egyik helyről a másikra haladna a sokféle csatorna mentén a különböző szerelőtelepekről és vissza, a sejt külső területén.

Csodálkoznánk azon, hogy a sok, látszólag végtelen csatorna mentén látható oly sok tárgynak a mozgásában micsoda irányítás rejlik, s mind tökéletes összhangban van egymással. Bármilyen irányba tekintenénk, mindenféle robotszerű gépeket látnánk magunk körül.

Észrevennénk, hogy a sejt működéséhez szükséges alkotóelemek közül a legegyszerűbbek — a fehérjemolekulák — meglepő módon a molekuláris gépezet összetett darabjai, melyek mindegyike körülbelül háromezer atomból áll, s ezek rendkívül szervezett, háromdimenziós térszerkezetben lennének elrendezve. 

Még inkább elcsodálkoznánk, amikor ezeknek a bizarr molekuláris gépeknek a különösen megfontolt tevékenységeit néznénk, főleg amikor megértenénk, hogy az összes megszerzett fizikai és kémiai ismereteink ellenére egy ilyen molekuláris gép megformálásának a feladata, azaz egyetlen működő fehérjemolekuláé, jelenleg teljesen meghaladja képességeinket, és legalább a következő évszázad kezdetéig valószínűleg nem is fogjuk megvalósítani.
A sejt élete mégis több ezer, feltétlenül több tízezer, valamint valószínűleg több százezer különböző fehérjemolekula koordinált tevékenységétől függ. (Evolution: A Theory in Crisis)

EGYSZERŰSÍTHETETLEN ÖSSZETETTSÉG — AZ EVOLÚCIÓ BUKTATÓJA

Amikor Darwin létrehozta elméletét, a tudósok alig tudtak valamit, ha egyáltalán volt valami ismeretük az élő sejt bámulatos összetettségéről. A modern biokémia, amely molekuláris szinten tanulmányozza az életet, napvilágra hozott valamennyit ebből a bonyolultságból. Komoly kérdéseket és kétségeket is felvetett Darwin elméletével kapcsolatban.

A sejtek alkotóelemei molekulákból állnak. A sejtek az összes élőlény építőkövei. Behe professzor római katolikus, és hisz az evolúcióban, ezzel magyarázva az állatok későbbi kifejlődését. Mégis komoly kétségeket támaszt azzal kapcsolatban, hogy vajon az evolúció magyarázatot tud-e adni a sejt létezésére. Molekuláris gépekről beszél, amelyek „a sejtben csomagot szállítanak egyik helyről a másikra olyan »országutakon«, amelyek más molekulákból állnak. A sejtek a gépeket használva úszkálnak, lemásolják magukat egy gép segítségével, és gép segítségével vesznek magukhoz táplálékot. Röviden: rendkívül bonyolultan kifinomult molekuláris gépek irányítanak minden sejtfolyamatot. Így az élet részletei finoman be vannak állítva, és az élet gépe hallatlanul összetett.”

Na már most mindez a tevékenység milyen méretekben megy végbe? Egy jellegzetes sejt mindössze háromezred milliméter széles! Ezen a parányi helyen történnek a létfontosságú összetett funkciók. Nem csoda hát, hogy valaki ezt mondta: „Az a dolog csattanója, hogy a sejt — az élet alapja — meghökkentően összetett.”

Behe úgy érvel, hogy a sejt csak teljes valóságában képes működni. Így nem lehet életképes aközben, mialatt az evolúció hatására lassú, fokozatos változások által alakul. Az egérfogót hozza fel példának. Ez az egyszerű szerkezet csak akkor képes működni, amikor minden alkatrésze össze van szerelve. Minden egyes alkatrésze — a lap, a rugó, a befogószerkezet, a kakas és a pecek — önmagában nem egérfogó, és nem is képes akként működni. Mindegyik részre egy időben van szükség, és össze kell azokat szerelni ahhoz, hogy működőképes csapda legyen belőlük. Ugyanígy egy sejt is csak akkor tud sejtként működni, ha az összes alkotóeleme össze van szerelve. Ezt a szemléltetést használja magyarázatul arra, amit „egyszerűsíthetetlen összetettségnek” nevez.

Az egyszerűsíthetetlen összetettség mint fogalom megértése egyszerű: vannak olyan összetevői az élő szervezetnek, amelyekből csak egyetlen alkatrész kiemelése is értelmetlenné, használhatatlanná teszi az összetevőt. A klasszikus példája az egérfogó. Kevés alkatrészből áll, de ha bármelyiket is kivesszük belőle, az egérfogó már nem tölti be a szerepét, megszűnik egérfogó lenni. Viszont ha ezt egy biológiai összetevőre vonatkoztatjuk, akkor az összetevőnek a komplexitás nélkül nem lehet evolúciós szerepe. Mert szerv vagy egyből komplexen megjelenve biztosítja a túlélést, vagy használhatatlanság hiányába, éppen az evolúciós elv miatt hamar kizuhanna a túlélési láncból.

Ez nagy problémát jelent az állítólagos evolúciós folyamattal kapcsolatban, amely fokozatosan megszerzett, hasznos tulajdonságok megjelenését foglalja magában. Darwin tudta, hogy a természetes kiválasztás fokozatos evolúciójáról alkotott elmélete nagy kihívással nézett szembe, amikor kijelentette: „Ha bizonyítani lehetne, hogy van olyan bonyolult szerv, mely nem képződhetett számos, egymást követő, csekély módosulás révén, akkor az én elméletem feltétlenül megdőlne” (Fajok eredete).

Az egyszerűsíthetetlen összetettségű sejt a Darwin elméletébe vetett hit egyik fő buktatója. Először is az élettelenből az élőbe való ugrást nem tudja megmagyarázni az evolúció. Azután következik az első összetett sejt problémája, amelynek egy csapásra kellett létrejönnie koordinált egységként. Más szóval a sejtnek (vagyis az egérfogónak) hirtelen kellett létrejönnie, összeszerelve és működőképesen!

A legegyszerűbb bizonyíték az intelligens tervezésre

A legegyszerűbb bizonyíték az intelligens tervezésre az ostoros baktérium, az egyik legegyszerűbb és legősibb állatka. Parányi mérete miatt csak az elmúlt években vált technikailag lehetővé a testszerkezetének vizsgálata és feltérképezése. A mai tudásunk szerint az élet keletkezésének hajnala óta élnek generációi, hatékonyan szaporodik, és mozog.

A tudósokat meglepte a mozgását biztosító, az ostort meghajtó szerkezet, és a kifejlődés folyamatának a mérnöki tervezéshez hasonló tökéletes vezérlése. A mozgató szerkezet vetekszik a számítógéppel tervezett, legmodernebb mikromotorok szerkezetével és működésével.

A tudósok próbáltak matematikai modelleket alkotni, a különböző építőelem vegyületek véletlenszerű felépülésének kialakulásának lehetséges időintervallumára, ezidáig ez nem sikerült. Annyit azért megállapítottak, hogy a legoptimistább modell szerint is, egy ilyen folyamat nagyságrendekkel több időt venne igénybe, mint a világegyetem jelenleg ismert kora.

Azt gondoljuk, ma már sok mindent tudunk a rovarok világáról?

( Azért, mielőtt erre a kérdésre választ adnánk… üljünk csak le, és talán előtte gondolkozzunk el most egy kicsit…. )

Sajnos nem, például kibernetika – számos rovar antigravitációs technológiát alkalmaz, képes akár helyből villámgyorsan hátrafelé is felszállni és repülni, stb. Vagy a fogaskerék téma is érdekes, mint alkalmazott technológia a rovaroknál.

Ha valaki kabócának született, ahhoz hogy egy métert egyetlen ugrással megtegyen, mindkét hátsó lábbal tökéletesen egyszerre kell elrugaszkodnia, különben forgásba torkollhat a mutatvány. 

Két fogaskerékként kapcsolódó láb segít elrugaszkodni egy rovarnak, gyorsabban kilő, mint egy megfeszített íjból kilőtt nyíl. A szöcskeszerű állat lábainak felső részén apró fogacskák vannak, ezek a klasszikus fogaskerékhez hasonlóan kapcsolódnak egymáshoz.

Az eredmény, hogy az Issus nevű állat szemvillanásnál is gyorsabban el tud rugaszkodni a talajról, alig két milliszekundum alatt felugrik a magasba. A leggyorsabb ugrás, amit mértek, 13 km/órás sebesség, ami óriási, főleg ha azt nézzük, hogy az egész lény alig néhány milliméteres.

A Science magazinban publikált tanulmány írói rámutatnak arra, hogy ez az első, állatnál felfedezett fogaskerék. Malcolm Burrows, a Cambridge Egyetem kutatója szerint ennek azért van jelentősége, mert úgy tud villámgyorsan ugrani az állat, hogy nem támaszkodik idegrendszerére. Azzal amúgy sem sikerülne ezt a sebességet elérni, ráadásul a fiatal állatnak ereje sincs ekkora erejű kezdőlökéshez.

De ebbe a témába most ne menjünk bele mélyebben, az egy másik blog lesz majd.

Csak még egy példa. Végiggondoltuk-e már, hogy milyen összetett dolog a látás? A tudósok elmondják, hogy a különlegesen megtervezett szaruhártyához és szemlencséhez képest a legfejlettebb kamera is csak egy gyermekjátékhoz hasonlítható. A szemben lévő parányi pálcikák és csapok a fényt elektrokémiai impulzusokká alakítják egy olyan folyamattal, amit a legbonyolultabb laboratóriumok sem képesek reprodukálni. Majd az agysejtek átalakítják ezeket az elektromos jeleket az érzékelés csodájává – valami olyanná, amit a legfejlettebb szuperszámítógépek sem képesek megtenni sem most, sem a közeljövőben. Mérnöki tervezés, vegyi folyamat, információ feldolgozás – mindezek végbemennek, mikor kinyitjuk a szemünket.

Charles Darwin egyszer kijelentette, hogy a szem elgondolása, és hogy hogyan jöhet az létre a természetes kiválasztódással, beteggé teszi őt. A következőkben megláthatjuk, hogy miért. Az emberi szem nem alakulhatott ki hosszú idő alatt, mivel teljesen haszontalan, hacsak nem teljesen tökéletes. A lencsék, amelyek fókuszálják a fényt, semmit sem érnek a retina nélkül, amely érzékeli a fényt. És az összes felfogott fény haszontalan az idegszálak nélkül, amely továbbítja a jeleket az agyba. A látás magába foglal egy tökéletes érzékszerv-rendszert – minden kapcsolatban van mindennel, minden értelmesen lett megtervezve.

Az ember bonyolultságát a fenti példához nem is lehet hasonlítani

Ugyanilyen módon működik az egész emberi test. A tüdő és a szív, idegek és izmok, mind hihetetlenül bonyolult módon végzik feladatukat, amely a másik hihetetlenül bonyolult feladattól függ. Nem kell messzire mennünk, hogy meglássuk Isten „alkotásait”. A testünkben lévő közvetlen bizonyíték rámutat egy végtelenül tökéletes tervezőre.

Ha megjelölnénk tíz pénzérmét egytől tízig, azokat a zsebünkbe tennénk, összekevernénk és egymás után kivennénk, majd újból visszatennénk és elővennénk azokat, mi a valószínűsége, hogy egy pontosan ismétlődő számsort kapjunk? A matematika törvényszerűsége alapján egy a tíz milliárdhoz az esélye annak, hogy egytől tízig ismétlődő számsort kapjunk. És ez még csak 10 pénzérme, hol van ehhez képest az emberi test felépítése?

És most nézzünk meg egy nagyobb és lehetetlen élőlényt

A biológusok számos elméletet dolgoztak ki a fajok eredetére vonatkozóan, s az állítólag megfigyelt fajkeletkezések döntő többsége ilyen esetekből áll. Ám ha csupán meglévő fajokat vizsgálunk, hogy az eredetükre vonatkozó hipotéziseinket ellenőrizzük, az igen távol áll a fajkeletkezés folyamatának tényleges megfigyelésétől.

Nem találunk például ésszerű darwinista magyarázatot a zsiráf anatómiai felépítésére. A zsiráf hosszú nyaka esetlennek tűnik, azonban szerves része az állat teljes felépítésének. A szabványos magyarázat szerint a hosszú nyak előnyös számára a rövidebb nyakú vetélytársakkal szemben, az ennivalóért vívott küzdelemben. Ez az előny segíthette elő a hosszabb nyakú egyedek nagyobb számban való túlélését.

Felületesen szemlélve a kérdést, elképzelhetőnek tűnik, hogy így történt. Ám az is tény, hogy a zsiráf a fejét lehajtva a talajról is legel, és a vizet is a talajszintről issza. Ha a zsiráf lábai hosszúak, akkor a nyakának is hosszúnak kell lennie, hogy elérje a talajt. A hosszú láb és hosszú nyak ugyanakkor persze azt is megkönnyíti, hogy az állat a fák tetejéről legeljen. A zsiráf tehát egy olyan adaptációs egységcsomag, amelyben minden alkotórész illik a többihez. Azzal próbálkozni, hogy megmagyarázzuk, melyik rész keletkezett először, olyan mintha azt kellene eldönteni, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás.

De ez még csak az alap, mert ezen túlmenően bizony az egész rendszer megmagyarázhatatlan, ez már túl bonyolult, mint azt mindjárt látni fogjuk. Mert a probléma még csak most kezdődik igazán. A zsiráfnak rendkívül speciális keringési rendszerre van szüksége. Amikor egyenesen áll, extrém magas vérnyomásának kell lennie ahhoz, hogy hosszú nyakában a vér feljusson az agyáig, ez pedig rendkívül erős szívet kíván. Azonban akkor, amikor a zsiráf lehajtja a fejét, hogy legeljen, vagy igyon, a nyaki erekben lévő összes vér hirtelen lezúdul a fej irányába, ez pedig olyan nagy nyomást okozna, hogy az agyi véredények szétrobbannának.

E hatás kivédése érdekében egy zsiráf összehangolt vérnyomás szabályozó rendszerrel van ellátva. A nyaki artériákban végzett nyomásérzékelők folyamatos ellenőrzése és vérnyomása, valamint egy nyomásnövekedés elkerülése érdekében.

Röviden, a zsiráf teste nem csupán egyedi tulajdonságok puszta gyűjteménye (nagy lábak, hatalmas nyak) hanem egymással kölcsönös kapcsolatban álló, egységcsomagba rendezett adaptációk alkotják. Az egész test szerkezetének létrehozásához mindezek az összetevők egy átfogó terv szerint vannak egymáshoz illesztve.

Honnan eredhet ez? Darwin teóriája szerint a zsiráf olyan egyszeri, véletlenszerű változások felhalmozódása során evolválódott a jelenlegi formájába, amelyeket megőrzött a természetes kiválasztódás.

Azonban nagyon nehéz megmagyarázni – bármilyen hosszú időben is gondolkozzunk – hogyan tudtak volna véletlen folyamatok egy ilyen egységes adaptációs csomagot felkínálni a természetes kiválogatódás számára.

 Baj van a paleontológiával is

A darwini elmélet szerint, mint tudjuk, az életformák évmilliók alatt, fokozatosan, apró változások során érték el az általunk ismert változataikat. Azonban az a baj, hogy a geológiai rétegek nem erről tanúskodnak. A kambriumban ugyanis robbanásszerűen, egyszerre, szinte minden előzmény nélkül jelenik meg rengeteg kövületi maradvány.

Az élet kezdetének nehézségei

Függetlenül attól, hogy Darwin evolúciós elmélete mennyire hihetőnek tűnhet néhány tudós szemében, végül is szembe kell nézniük a kérdéssel: Még ha feltételezzük is, hogy az élőlények formái természetes kiválasztás útján keletkeztek, hogyan kezdődött el az élet? Más szóval: a gond nem a legalkalmasabb megmaradásával, hanem a legalkalmasabbnak, s méghozzá a legelsőnek a megérkezésével van! Ám Darwinnak a szem evolúciójával kapcsolatos megjegyzései arra utalnak, hogy nem foglalkozott azzal a nehézséggel, hogy miként kezdődött az élet. Ezt írta: „Hogy valamely ideg miképpen válik fényérzékennyé, nem kevesebb érdeklődésre számot tartó kérdés, mint az, hogyan keletkezett az élet.”

Philippe Chambon francia tudományos író ezt írta: „Maga Darwin is csodálkozott azon, hogy a természet miként választotta ki a kialakuló formákat még azelőtt, hogy azok tökéletesen működtek. Az evolúciós rejtélyek listája végeláthatatlan. És a mai biológusoknak alázatosan el kell ismerniük, amit Jean Génermont, az orsayi Dél-Párizsi Egyetem professzora elismert, vagyis hogy »az evolúció álelméletei nem képesek könnyedén megmagyarázni az összetett szervek eredetét«.”

Azt figyelembe véve, hogy borzasztóan kicsi az esélye annak, hogy az evolúció az élőlények ilyen végtelen változatosságát és összetettségét hozta volna létre, nehezen tudjuk elhinni, hogy minden egyszerűen csak a véletlen folytán fejlődött ki a jó irányban? Eltűnődünk azon, hogy miként maradhatott életben egyetlen élőlény is a legalkalmasabbak megmaradásáért vívott harcban, ha még csak közben alakult ki a szeme? Vagy miközben félállati testén a feltételezhetően kezdetleges ujjai fejlődtek? Eltűnődünk-e azon, hogy a sejtek hogyan maradtak életben, ha hiányos és elégtelen állapotban léteztek?

Robert Naeye, az Astronomy című folyóirat írója és evolucionista azt írta, hogy a földi élet „valószínűtlen események hosszú sorának” az eredménye, mely események „éppen a megfelelő módon történtek ahhoz, hogy előidézzék létezésünket, mintha egymás után milliószor nyertünk volna egymillió dollárt a lottón”. Az érvelési logika kétségtelenül alkalmazható a ma létező minden egyes élőlény esetében is. Az esély egyenlő a nullával. Mégis elvárják, hogy higgyük el, az evolúció véletlenül egy férfit és egy nőt hozott létre egy időben, hogy új fajok maradjanak fenn. Még valószínűtlenebb, amit szintén elvárnak, hogy higgyünk el, a férfi és a nő nemcsak hogy egy időben fejlődött ki, hanem még egy helyen is! Ha nem találkoztak volna, ugyanis akkor nem szaporodhattak volna!

Biztos, hogy az már több mint hiszékenység, ha valaki elhiszi, hogy az élet több millió végső formája jól végződő szerencsés esetek millióinak a következménye.

Miért hisz benne a többség?

Miért annyira népszerű és elfogadott az evolúció oly sokak előtt, mint ami egyedüli magyarázat a földi életre? Ennek egyik oka az, hogy ez a hagyományos nézet, amelyet az iskolákban és az egyetemeken tanítanak, és jaj annak, aki egy szóval is kételyt mer támasztani vele szemben. Behe kijelenti: „Sok diák a tankönyvéből tanulja meg, hogy miként kell tekinteni a világot evolúciós szemmel. Azt azonban nem tanulják meg, hogy a darwini evolúció hogyan hozhatott létre bármit is a rendkívül bonyolult biokémiai rendszerek közül, amelyekről ezek a tankönyvek írnak.”

Majd hozzáteszi még: „Ahhoz, hogy megértsük a darwinizmus mint ortodoxia sikerét, s úgyszintén a molekuláris szintű tudományként történő bukását, meg kell vizsgálnunk azokat a tankönyveket, amelyeket a nagyravágyó tudósok tanításaihoz használnak fel.”

„Ha a világ összes tudósa között közvélemény-kutatást végeznénk, a nagy többség azt mondaná, hogy szerinte a darwinizmus igaz. De a tudósok is, mint mindenki más, véleményük többségét más emberek szavára alapozzák. Valamint — és sajnos — nagyon gyakran a tudományos társadalom elutasította a kritikát, mivel attól félt, hogy támadásra való alapot nyújt a kreacionistáknak. Ironikus, hogy a természetes kiválasztás nyílt, tudományos kritikáját a tudomány védelme érdekében utasítják el.”

Tények és legendák

Matematika – Csillagászat – Biológia
Everything is Connected

„Az a személy, aki nem érzi úgy, hogy kénytelen a kutatásait olyan okokra korlátozni, amelyek mögött nem húzódik intelligencia, azt a világos következtetést vonja le, hogy sok biokémiai rendszer megformálás által jött létre. Nem a természet törvényei, nem is a véletlen vagy a szükség formálta meg őket, hanem valaki megtervezte őket. A földi élet — legalapvetőbb szintjét és legfontosabb összetevőit tekintve — intelligens tevékenység eredménye” (Darwin’s Black Box).

„Nem férhet hozzá semmi kétség, hogy a biológusok egy évszázadon át tartó intenzív erőfeszítései kudarcba fulladtak azon a téren, hogy bármilyen jelentős szempontból megerősítsék” a darwini evolúciós elméletet. „Továbbra is tény, hogy a természet nem redukálódott a folytonosságra, ahogyan azt a darwini minta megköveteli, és nem lett megalapozva annak hihetősége sem, hogy az élet megformálásában a véletlen játszott volna közre” (Evolution: A Theory in Crisis).

„Az evolúciós elméletnek a biológiától igencsak távol álló területekre gyakorolt hatása az egyik leglátványosabb példa a történelemben arra, hogy egy alaposan feltételezett elképzelés, amelynek nincs valóban szilárd, tudományos bizonyítéka, képes átformálni egy egész társadalom gondolkodását, és képes hatalmat gyakorolni egy korszak szemléletmódja felett” (Evolution: A Theory in Crisis).

„A múlt bármelyik tudományága, amely eleve kizárja a megformálás vagy a teremtés lehetőségét, többé már nem az igazság utáni kutatás; és egy zavaros filozófiai elmélet, nevezetesen a naturalizmus szolgájává (vagy rabszolgájává) válik” (Origins Research).

„Legenda, hogy Charles Darwin megoldotta a biológiai összetettség eredetének problémáját. Legenda, hogy alaposan, sőt kielégítően ismerjük az élet eredetét, illetve, hogy a helyénvaló értelmezések csakis az úgynevezett természetes okokra utalnak. Persze a filozófiai naturalizmus ezen és egyéb legendái bizonyos értelemben kiemelkedőek. Előkelő társaságban az ember nem beszél róluk túlságosan durván. De nem is kell kritika nélkül elfogadnia” (Origins Research).

„Bizalmas körökben sok tudós elismeri, hogy a tudomány nem tud magyarázattal szolgálni az élet kezdetére vonatkozóan. Darwin sohasem képzelte, hogy ilyen tökéletesen mélyreható összetettség létezik az életnek még a legalapvetőbb szintjén is” (Darwin’s Black Box).

„A molekuláris evolúció nem tudományos tekintélyen alapul. Vannak olyan állítások, melyek szerint ilyen evolúció történt, de egyetlenegyet sem támasztanak alá odaillő kísérletek vagy számítások. Mivel senki sem ismeri a molekuláris evolúciót közvetlen tapasztalat által, és mivel nincs tekintély, amelyre alapozni lehetne az ismeretre vonatkozó állításokat, ezért igazából elmondható, hogy a darwini molekuláris evolúcióval kapcsolatos állítás csupán szájhősködés” (Darwin’s Black Box).

Evolúció — „Szerencsejáték”

Az evolúció elmélete biztosan egy szerencsejátékos álma. Miért? Azért, mert az evolucionisták szerint még akkor is nyerő, amikor az esély egyenlő a nullával.

Robert Naeye ezt írja: „Mivel az evolúció elsősorban szerencsejáték, bármelyik látszólag jelentéktelen múltbeli esemény kicsit másképpen is történhetett, megszakítva evolúciós vonalunkat, mielőtt kifejlődtek volna az emberek.” De nem, azt kell hinnünk, hogy minden szerencsejáték milliószor jól végződött. Naeye beismeri: „A buktatók hosszú sora nyilvánvalóvá teszi, hogy az intelligens élet megjelenése jóval nehezebb, mint azt a tudósok egykor gondolták. Valószínűleg több akadály is van, amelyre a tudósok még rá sem bukkantak.”

NATURE IS BEAUTY
BEAUTY IS NATURE
WE ARE ENGINEERS
BUT WHO ENGINEERED US?

Most pedig, a fenti publikációk, és információk ismeretében a blog szerzőjének véleménye: hiszem, hogy az én ősöm nem a majom volt, hanem intelligens tervezés, Isten által lett teremtve. Mint ahogyan az ember számára végtelennek tűnő mennyiségben és variációban létrehozott további más teremtmény is ezen a Föld nevű bolygón, valamint a Galaxisokban, és az egész Univerzumban máshol is egyaránt.

Mindazon által tiszteletben tartom mások eltérő véleményét, azonban a hitemet ez nem befolyásolja.

De erre a kérdésre nemsokára majd a mesterséges intelligencia fogja megadni 100%-os bizonyossággal a választ….vagy valaki más, általa és rajta keresztül.

Addig is nézzük meg zárásként még ezt  a rövid videót, ez most a helyzet a XXI. század elején, az emberiség által ismert, detektálható tartományban, a 3D világban.

Akinek a fényév nem kifejező, annak méterben a két véglet: lentről indulunk 10^–35 méter nagyságrend, és fent végződik 10²⁴ méter nagyságrendben az utazásunk. Ez a harmadik videó talán a legjobban érzékelteti, milyen is a világűrben az érzés,…minden mozog és forog, pörög…stb. Ráadásul ott kint a világűrben nincs lent vagy fent, mert minden hatalmas gömbszerű kiterjedésben létezik a három dimenziós univerzumban.

A távolságok és méretek pedig félelmetesek…a 10 mögött még 24 nullát kell írni….és ez még csak a mostani technológiával érzékelhető nagyságrend. Az emberiségnek van még hova fejlődni bőven az elkövetkező időkben.

Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ.
Látogasd meg ezt a további néhány oldalt is!