HÁLAADÁS

"most éppen két napra főzök előre a balatoni csapatnak --
...meg néha mégis csak egyedül érzem magam, - nem panaszkodás. zs."

Zsófikám, úgy segítenék neked, de hát nincs mit-, és nem is bírnék.
Lelkierő híján.
Sokat veled, napkeltétől napnyugtáig, de hát ez nem --

A halál árnyékában völgyében járok, ágyam szélén üldögélve.
Vasárnapi kicsi sétához sem volt ereje.
Most, ebéd után szólt (csak én ettem,
vasalt csirkeszárny** számomra, specialitása), hogy imádkozzunk.
Hát, az ajtóban állva, átkarolva, összeborulva.
Beszéde nehezen érthető.
Megköszönte, és hálát adott érte az Égnek,
hogy állapota romlott. Megint fogyott két és fél kilót.
Enni nem bír, alig valamit, inni is nehezen.
Ő imádkozott, én rá az ÁMEN-t, könnyezve.

Döntött.
Holnap elkezdi intézni gyomorműtétje ügyét.
A táplálás kivezetése. Stáció.

Látod, könnyítek magamon, hogy mindezt leírom.
Magamnak és Neked.

 

** ezt megkérdezhetnéd:
A nehéz öntöttvas nyomja a szegény csirkét laposra
a serpenyő mélyén az olajban,
ettől sokkal sültebb.