ZSÓFIKÁM. ARANYOM, eltűnődtél,
kell-e nekünk leveleznünk. Okos és érzékeny vagy, persze. Volt egy halvány utalásom, hogy kicsit üresebb egy dialógusunk.  (Olykor a választ valami fotó küldésével váltod ki. Értem én.)
Hát nézzük.

Öregemberek vagyunk.

AZ ÉN INPUTOM
-- Két keserves-gyönyörű év, elfelejtettem elfelejteni. Él. Aztán meg hatvan év alatt ami hiány életemben, álmaimban rád testáltam a megoldást, tévesen. Minden veled-álmom zűr és baj, akkor megérkezel, mellém ülsz, és avval minden elsimul. Zöldellő kerekerdő.
-- Érdekes, szerelmi dolgainkról alig emlék. Egy akad, talán mert akkor pillanatra én valamifajta fölényben. A prágai vonaton valami fura nyugtalanság rajtad, észrevettem. Ölembe ültettelek, és benyúltam kék-zöldkockás szoknyád alá. Utána annyit mondtál, most szégyellem magam.
-- Minden levelednek örülök.

OUTPUT
-- Tavalyi balatoni körleveleid, hogy kezdtem levelezésbe veled. A hencegés-kényszerem, meg a bennem ragadt aszimmetria szomorúsága, hogy mindig én szerettelek jobban, voltam a gyengébb. Most mutattam gazdagságomat; kicsit meg akartam szerettetni magam. Ez sikerült is. Az Árnyéknapló érték. Most pedig a halálközelség, életemben először, az ijedtségem. Erről valakivel beszélni. Neked ebben szomorú gyakorlatod. Iszonyú erős mondatod: Az ember meg is szokja. Segítettél. A helyzet bonyolódik, ez számodra most lelkiismereti feladattá vált.
-- Szeretek írni, és tudom, egy része érték. Én is segítlek, olykor tanítlak is. A morális határára figyelnem kell, már a gondolat kezdetén. Vigyázok, feszesen. Csakhogy az irodalom-birodalom engem fölszabadít. Barátnőm írta nagyon kényes szövegemre, várj, megkeresem // 31 év, válinews összes ..... szarv // 
Fehér Szarvas
szarvasagancs
Deske, a vers védett tér. Abban a gyilkos megragadja az oltár szarvát.
Ugyanis közértékké válik. Nekem pedig játék is, mint kb. minden az életemben. A könyveim, minden.

HOGY VAGYOK
-- Katát levelezésünk nem zavarja, jó lélekkel veszi.
-- Mikor Gyurka hazatért a Köröndről Borihoz, mondtad, úgy élnek, mint a galambok. Hogy Kata beteggé vált, minden problémám lenullázódott. Sokat együtt. Már előlegbe is, a covid elejétől tollaslabda délutánonként a Svábhegy oldalán.

A TE INPUTOD.
-- Hogy Fülöp meg Náncsi, csak én tudom életedből. Erős pozíció.
-- Jó neked is, hogy szeretlek. Noha sok minden zavar, idegen tőled net-naplóm kitárulkozása. Amúgy próbálkoztam, örültem volna, ha bele-beleolvasol, nem sikerült. Ez is rendben van.
-- Vállaltan szűk, amit én a világgal foglalkozom, ezt se szereted. Politika, stb.
-- Lehet, hitemet kissé bigottnak látod. Nem bánt.

A TE OUTPUTOD
-- Leveledben vigyázol, még lelki háromszögbe se keveredj, tartózkodó vagy. Két ág között kivillan az ég, persze Zelk.
 

TE HOGY VAGY
-- Vibrálóan nagy amplitúdóval élsz, robbanó érzékenységgel, nevetsz, dühös és sírsz (ellágyulva mosolygom).
-- Kényszerből, és menekülésből is teli az életed, tanítványok hada, meg a 17 utód. Kerek az életed. (Nincs kivel igazán beszélned, egyedül vagy.)
-- Nagyon nagyanya vagy. Hogy mennyire nő is, leginkább egy 20 év előtti mondatod, Dobszay gregorián-előadását hallgattad az Akadémián: odaszaladtam volna, és leginkább megpuszilgattam volna lecsavarodott nejlonzokniját...

 

HOGY LEVELEZZÜNK-E
-- Nekem jó. Írod, el vagy szokva az érdemi párbeszédtől. Én magamban folyamatosan fogalmazom a világot, reggeltől estig; muris, nem?
-- Hát - gondolom - nem: muszájból-folyamatosan, de.
 

ölel d.


 

...netán én kezdtem az egészet a balatoni fotókkal...  ugyan sokszor úgy tűnhetett Neked, hogy nem reagálok -- mégiscsak fontos lett nekem ez fura valami, ami született.
Hogy valahova megint tartozom. Hogy törvényen kívül, vagy törvényesen, azt nem tudom. Talán a múlt " jogán"... zs.