2021.06.08.                            html-2021/zsolt.htm                                            C.20047 - 048

Kedves Dezső!  

Nem megy ki a fejemből, pláne nem a telkibányai templomkert és kopjafák képe és “története” óta.

Vasárnap éjszaka Szigligetről vissza Budára egyedül a kocsiban még egy riportot is végig hallgattam Önnel a YouTube-on, de hiába, nem volt válasz. 

Pedig akkor már láttam a képet és ismertem a történetet.

Mint amikor a macska ösztönösen oda fekszik ahol a föld alatt vízerek vannak, vagyis oda kút kellett nem ágy. 

Ösztönösen, ott jól érzi magát. 

Ennyi. 

Olyan egyszerű.

Valahogy így vagyok én Telkibányával, és múlt héten találkozásunk más napján Váli Dezsővel.

Aztán jött az a gyönyörű érzelmes kép, még fotón is átjött....ráadásul Telkibánya, és annak is a templom kertje.

És mögötte a történet. 

Végül beérett mára egyfajta megértés, amit próbálok itt kinyökögni.

Vágyok arra, hogy  a szeretett nővel több tíz év múlva vissza tekinthessek (vagy akár menjek) egy ilyen élményre/helyre/emlékre.

Napközben nyári napon az árnyékon egy pléden elszundikálni együtt, vagy egyedül, míg ő olvas vagy sétál.

Nekem mindezt megélni, teljesen reménytelen, szinte már-már lehetetlen, miközben nehéz lenne szebbet kívánnom magamnak - persze olyat ami nem gyermekeimről szól. 

Erős, feszítő, nehezen emészthető ez így. 

Önnek mindez sikerült, és őszintén irigylem. 

Éreztem talán mindezt találkozásunk előtt a műterem képeken, de kicsit sem értettem. Talán még most sem értem teljesen, az is lehet sosem fogom, ami meg a legszörnyűbb ha csupán visszamenőleg belemagyarázva csak okoskodok. 

De amit biztosan érzek: közelebb kerültem hozzá, nem pusztán a képek vagy a történetek jogán, az élet jogán. 

Kettős az érzés mert egyben távol is került. Disszonáns tudom, egyszerre távolabb és közelebb.

Miért írom mindezt? 

Talán tud segíteni, hogy maradjon a közelebb.

Fura, szégyellem, de talán reményt ad tovább elmerülni ebben. 

Mindettől függetlenül egy a fentiek ismeretében számomra megfestett “telkibányai templomkert kopjafákkal” kép amiben talán pluszban oda tud kerülni valami a történetemhez.....ha egyáltalán oda kell kerülnie, ha egyáltalán van minek oda kerülnie, de ezt már Önnek kell tudni, és ezt követően eldönteni elkészíti-e. 

És akkor még nem írtam arról, hogy megengedheti magának, és bátorsága is van ahhoz, hogy ösztönösen fessen, adott esetben egy, max kettő témát hosszú éveken át. 

És még mindezt sikeresen is! 

Hagyjuk is.....:-) 

Nyilván ismét irigykedem.

Teljesen megértem ha mindezt olvasva megterhelő zagyvaságnak véli az egészet, és hátára se fogja kívánni, majd nemet mond - az biztosan az én bajom lesz.

Persze azt is komoly opciónak érzem - nyilván, hiszen ezért írtam -, hogy hátára sem fogja kívánni, de elkészíti, az meg akkor az Ön baja lesz.

Egy kis esélyt adok arra, hogy kedve és gondolata is lesz, az pedig bizonyára végül közös örömünkre lesz.

Végül pedig ha az a kérdés merül fel Önben, miért is kell mindezzel egyáltalán foglalkoznia? - akkor pedig csak azzal tudom vigasztalni: tetszett volna csak egyszerű örült/bolond festőnek maradni.... Zs.

Köszönöm, ritka pillanat (nálam is) ilyen fokon őszinteséget keresni és meg is találni. Egy ilyen tiszta koordinátapont a gondolati környezetére is kihat, fogalmazzak egyszerűbben, ez után valamivel több területen biztosabban elkormányozza magát az ember. Értékes percek, és köszönöm.
Ezt a Telkibánya témát meghagyom egyszerinek, fellengzősen fogalmazva, elmondtam benne, amit erről érzek – gondolok…

Már lezártam a PC-t, de telefonom jelezte, hogy mail jött, láttam a nevét, nyitottam. Most néhány hete 9-kor zárok. Ezt csak azért, ha netán ír, azt már csak holnap látom.

Köszönöm gondolkodó levelét. d

Köszönöm. Talán Telkibánya nélkül is működőképes lehet... Zs.

 

No, hát folytassuk a gondolkozást.

Ha nem Telkibánya a felismert végpont, akkor tovább.
Hívőknek ezt mondom: Egy remekmű egy villámvillanás idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét.
Minden tiszta vágy végső soron Istent keresi. (Gyanítom, a nem tiszta is, csak hibásan.)
Nem hívő is a műben valami tisztábbat, iránymutatót keres; Rilkével: Változtasd meg életed.

A vágy talán fontosabb is a beteljesülésnél.
Ilyen értelemben minden képem is erről a vágyról szól, legyen az zsidótemető, vagy műterem is.
Idáig jutottam.
A többit talán élőszóban lehetne, ha netán meglátogat. d.
d.