Készenléti zsoltár

Éjjel három, telefon; Kata,

alig hallhatóan, gyere be,

nagyon gyenge vagyok. Este

kellett vinnem a János kórházba,

hogy rosszul van. Ez volt éjszaka

a harmadik hívása, most csak annyit

mondtam, persze, indulok-, nyugodtan

vettem. Átvillant, kocsival?, hol tudok

a kórház előtt parkolni. Rándult a lábam

bújni pokrócból, akkor ocsúdtam, hol

a telefon a kezemből. Azt mindig este

az asztalra, kikapcsolva. Akkor hát

mindez álom volt. Ő most a szomszéd

szobában alszik. Néztem az órát, fél egy.

Visszatakaróztam. Nyolcra jön a nővér,

infúzióval. Uszodából addigra hazaérni.

Egy zsömlét kért.