2022.10.              html-2022/andor.htm              C.21248- 249

ANDOR TAMÁS

VÁLI MŰTEREM 


keskeny halvány állvány a síkon 
ballag a térben
ablak mozaikon óvakodó fény 
törlődik csiszolt poron borong 
a százféle-szürke nyom 
de mégse
inkább hajnali vészben bújó
sötét ölelésbe hajlik a pötty
alázata nem fér be semmibe 


átfutó fiú férfilába nyúlik magasra 
könnyed lilába kékbe 
gyalogol a csudába sejlik hogy 
megállna magába 
de támaszkodik a földre 


csukott szemen át is látó arány 
talány-szemfedél fátyla alatt 
ködben kőtáblák között 
színek töprengenek igazságuk felett 
hátha kiállják a holnapi próbát 
lélek vándorol szobáról szobára 
titkos festék-leckék tárgya a padló 
megvetett lábakat kezel 
mindig meg-meg állvány 
de lépeget hozzám közelebb 


nem enged fogdos a gondolat 
csak Istennek mond többet mint nekem 
átlép másik szobába várja 
árnyéktalan sarok 
sárgás engedmény ne akarjon mást 
feszes keretben nehogy fennakadjon 
a bejövő szürkében és beljebb lásson 
netán bejőjön idegen kósza szem 

pislog a sötétben még nem akarom 
hogy beégjen a fehér de már….