A boulevard Bourdon-on

Itt ballagok a boulevard Bourdon-on,
szemben
a régi úttal, melyen egykoron,  
huszonegy éve,
Annát vezettem.
Itt ballagok a sűrüsödő éjbe.


Erre jöttünk a boulevard Bourdon-on.
Este,
hány este a szeles rakpartokon!
Már kéz a kézbe,
de még nem te s te,
a Bastille felé s a jövő elébe.


Erre jöttünk a sötét fasoron.
Bátran.
Oh mennyi dal, tűz, hit, forradalom
és remény fért be
szivünkbe, szánkba –
Nem elénk néztünk, hanem föl az égre.


Itt ballagok a boulevard Bourdon-on,
onnan,
amerre akkor ifjan, szabadon
az égre nézve
eltávolodtam –
Jövök szellemként óracsöndülésre.
 

Itt ballagok a boulevard Bourdon-on,  
Ennyi
csupán a kín, a könny, a fájdalom  
mindent túlélve kisértet lenni?
Visszatérni az emlékek terére?


Örökre szép, mi szép volt egykoron,
Anna,
ezt dúdolom a boulevard Bourdon-on.
Köszönet érte,
hogy föl, magasba
nézve lépek ma is, semmit se félve,
a mindörökre sűrüsödő éjbe.