2022.07.         12. verseim                    html-2022/hosszu-ut.htm                                     C.21042

HOSSZÚ ÚT

Furcsa most ébren, idegen. Imént a Ferenciek terén nyitottam volna be, apám lépett ki a boltajtón. Hetvennyolc éve nem láttuk egymást, nincsen emlékem róla. Nem változott; fotókról ismerem, szikár férfiarc; most harctéri tiszti ruhában, derékszíjjal. Nyugodt mozdulattal öleltük át egymást, néhány csendes szó, és hogy holnap délután ráér, találkozunk. 

Soha nem gondolok rá, még soha nem álmodtam vele.  

Az éjszaka a továbbiakban hosszú bolyongás-keresgélés, házak, utcák, ismeretlen folyosók, meglelt vészkijáratok és visszatérések. Tudtam, még hosszú út addig; el kell jutnom, eljutok oda, ahol várnak rám, hiszen várnak várnak rám.