Magyar Krónika w 2022.11.

Kéri Gáspár:

A Margit körút remetéje

Nyolcvanéves lett Váli Dezső, a kortárs magyar festészet sajátos hangulatú alkotója. Korszakai az absztrakciótól a figuralitáson át a metafizikus műteremfestményekig terjednek, utóbbi több mint három évtizede a védjegye.

Idén tavasszal ültünk a barátommal a budai pihenőpark mesterséges dombjának kellemes gyepszőnyegén, és a második vagy harmadik száraz fehér nagyfröccsöt kortyolgattuk az este jótékony félhomályában. Az egyik pillanatban át- és felnéztem a Margit körúti békebeli, francia udvaros bérház legfelső szintjére, ahol egy fényesen világló műteremablak tűnt fel a sötétben. „Nézd csak, a Deske még dolgozik!”, mondtam, majd hosszú percekig némán néztük a mesterséges fény keltette nagy sárgásfehér felületet. És valóban, a város lassan nyugovóra tért, de az ablakok mögött megbúvó elefántcsonttoronyban – ezt most értsük a szó legnemesebb értelmében – a festőművész Váli Dezső még dolgozott. A barátom és közöttem pedig az volt a különbség ebben a konstellációban, hogy ő már járt ebben a műteremben, sőt eredeti Deske-festménye is van. Én viszont „csupán” az alkotó festményeiről ismerem ezt a belső világot: Váli Dezső évtizedek óta csak a műtermét festi, az enteriőrről e képek révén van elképzelésem.

Vásznai azonban sokkal inkább belső tájak és transzcendenciába hajló személyes léttöredékek hordozói, semmint a Magyar Iparművészeti Főiskolát a hatvanas évek második felében belsőépítészként abszolváló alkotó objektív megfigyelései. Talán mert alapvetően magányos művész. Mindig is az volt. Igazi outsider, a mindenkori rendszereken és kánonokon kívüli szerző, aki soha nem követett senkit, annál inkább követi őt egy egészen jól körülhatárolható, időnként változó, formálódó alkotói közeg.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy korai munkásságára legalább annyira hatottak a második világháború utáni Európai Iskola alkotói – Bálint Endrével való személyes-szakmai kapcsolata különösen -, mint Paul Klee vagy Mark Rothko festészete. Első korszakában absztrakcióba hajló metafizikus képeket alkotott, amelyeknél a címadás legalább olyan fontos sorvezető volt, mint a hol organikusnak, hol antropomorfnak ható formák befogadói képzeletre bízott továbbgondolásai. A nyolcvanas évek közepén aztán figuralitás felé fordult, és mélyen hívő katolikusként évekig fotografálta és festette zsidótemető-sorozatát.

Ezután jutott el azokig a műteremképekig, amelyeket több mint három évtized elteltével ma is naponta fest. Önként vállalt remeteélete sajátos, mondhatni különc létformának tekinthető, ám következetesen formálódott az évtizedek során. És miközben fizikai valójában alakja jellemzően a műterem, a Lukács fürdő és a Vár Bemuda-háromszögében tűnik fel, az online térben a fiatalabb generációkat megszégyenítő módon aktív. Gyűjtői köre kiterjedt, és előszeretettel ajándékoz is jól irányzott pillanatokban. Talán nincs még egy festő a mai Magyarországon, aki olyan szisztematikusan dokumentálná és nyomon követné a képei sorsát, mint ő ráadásul mindent közzé is tesz a hosszú évek óta működő honlapján, a Deske.hu-n, a szinte naponta frissülő naplójába, a Válinewsba bárki beleolvashat, néhány festmény kivételével pedig az életmű összes reprodukciója is megtalálható itt. A percre pontos reggeli felkelések és esti lefekvések által keretbe foglalt napirendje 1985 óta lényegében állandó: hajnalok és reggelek, imák, misék, rózsafüzérek, úszás, az étkezések pontos rendje, a honlap szerkesztése, versek olvasása és sok más apró és jelentőségteljes teendő váltogatva egymást.

Ritka az olyan szerencsés helyzet, hogy az életmű eddigi alakulása és a legújabb művek születése egyaránt dokumentálva van – mindebből sajátos szakralitás bontakozik ki a direkt formai utalások mellőzésével. Váli Dezső műteremfestményei vizuális curriculum vitaeként is felfoghatók; az egyes darabokat akár évekig érleli, de az sem példa nélküli, hogy egy munkát nemes egyszerűséggel felfűrészel, megsemmisít. Az idén nyolcvanéves alkotónak ősszel a Kálmán Makláry Fine Arts galéria szentelt tárlatot, ahol a Horn-gyűjtemény darabjait állították ki. Az e cikkünk illusztrációiként használt festmények szélesebb gyűjtői körből merítenek.
4

egyoldalas reprók a szöveg után sorra: A/1970/21, A/1970/04, A/1969/22, A/1982/08, A/1984/11, A/2019/02, A/2022/10, A/2022/21