2022.08.         12. verseim           html-2022/miert.htm                                         C.21094a

 

induló változat


 

MIÉRT

 

Végigolvastam az utolsó pár napodat... nem értelek. A bántás legkisebb szándéka nélkül kérdem:
támasz, orvosság, kielégülés ez Neked? Vagy csak a nyomhagyás vágya?
Persze pár száz év múlva biztos hatalmas kincs lesz egy kutatónak... zs.

 

Szia, köszönöm  a kérdést, komolyan.
Nem kell szégyellned ösztönös viszolygásodat.
Én se szégyellem, hogy nem szeretem  a pacalt és a kövér embereket.

Ez a kitárulkozás a zártságodtól és racionálisabb világképedtől távol állhat.
Nehéz lesz röviden válaszolni.

1. Addig biztosan egyformán gondolkodunk, hogy a művészet fontos.
A Szent Fölösleges tartománya.
Akik csinálják, folytonosan kereső lények. A szépen át a világunknál jobbat. Az égieket.
Művész vagyok, fekete kalappal; tehetséggel áldott. A minden és a most rendbetételével van tele a fejem.

2. világom megírása.
Kamaszkorom első bűneivel autóstoppal Győrbe egy szerzeteshez.
Jegyzeteltem, hogy az izgalomtól a felét el ne felejtsem. A naplóírás kb. evvel a funkcióval.
Mindaz, aki ír, tudja, megfogalmazás által mennyit tisztul egy gondolat.
Nálam pld. mindig önfelmentő hazugsággal indul.
Írni: hatalmas játék, a csodálatos magyar nyelv, árnyalataival.
És egy mosoly: nem lehet egész nap festeni. Ülőmunka.

3. És a nyilvánosságra hozatala.
Tul.képp erre kérdeztél rá. Tán nem hiszed, melléktermék.
Nekem az írásból a gondolkodás (i győzelem) a fontos.
Van erre is tehetségem; egy része közhasznú érték. 21093 gépoldal, két példányban. Közgyűjteményben.
500 embernek elmondom, én ma így oldottam meg életemet.
Világítótorony vagyok. Tudvalévő, a hajóknak istenments oda menni, az csak egy tájékozódási pont.
Tanítok élni, de nem fölülről. Az őszinteség tonnasúlyú.
Mindevvel szórakoztatok is.
Valamint, ha sokszor leírom, hogy szeretem a baracklekvárt, előbb-utóbb kapok.
Hogy sok mindebben a fölös, a selejt. Na ja. Tehetségem határa :-))

Nem sikerült röviden.
Azt kellett volna: fél órát úszom, annyit bírok ki hencegés nélkül...