2023.03.                                        html-2023/reggel.htm                                       C.21467

MA REGGEL

Különös reggel volt. Vekker. Három másodperc, utána a lábtorna, muszáj. Fekve, ülve, állva, térden. Fürdőszoba, közben az öt szentnek, hogy ma is segítsenek élni, és tanítsanak meghalni. Fogmosás, víz a teaforralóba. Öltözöm, a szokott szürke-, de nem, legyen ma az elegánsabb sötét kardigán, szeretem. De nincs a polcon, ott, bal fönt. Lehetetlen. Még egyszer. Mindent azonnal. Rászánom, tudva, reménytelen, végigjárom a szomszéd szobákat. Nem öröm. De idő nincs, uszodadolgok tarisznyába, asztalhoz a teával. Négy keksz. Imaidő. Gyors levél a ferences atyának, évek óta nem értem: Kedves N. testvér, foglalkozott valaki avval a rejtéllyel, hogy Jézus a gerázai megszállottat mért úgy gyógyította, hogy közben kárt okozott a falu népének? Nézem az órát, negyed négy. Akkor áll. Első gondolat az ügyintézés, van hozzá itthon ceruzaelem. Nézem a fali órát, azon is. A vekkerszót álmodtam. Villany le, nadrágból ki, vissza pokróc alá. És még hosszan éberen, hol az a kardigán. Abszurd. Mindig minden a helyén.
Vekker, az igazi, lecsapom. Torna megvolt éjjel; öltözés. És beúszik. Múltkor tűnődtem, minek nekem annyi kardigán, azt a harmadikat kukába. Akkor ez rendben van. Oda, föl, a polcra nézek, téli ingem is gyanúsan sok.
Margit körút, félálomban.
Öltöző. Rámordulok a tanár úrra, nem voltál este hétkor a kiállításmegnyitómon. Dadog, hát... én tegnap... nem tudtam... hol volt...? Stuttgartban. Ja? Közben a reumatológus a történésszel kiabálva, vetkőzést félbehagyva a kazárokon veszekszik. Odaszólok, a csokoládés mignon hétszáz lett a büfében. Rám merednek. T.I.-gyorsúszás; ma először biztosan érzem, hogyan kéne ezt hibátlanul. Közben ezt a szöveget fogalmazom. Hazafelé a Lukács-kertben megint öt XL-es fehér bugyi Katának, a cigányasszony nem tud, vagy nem akarna a háromezerből visszaadni. Úgyhogy még egy. Hatodiknak üzleti megfontolásból nagyon szeretett volna rózsaszínűt.
Boltocskába. Katalin fordul a polcra pirospöttyes bögrémért. Hat aprócska sajtost kérek mellé. Ajándékba kapom. És végre leesik a tantusz, holott annyira nyilvánvaló. Zelk kántor apja, plusz az ő mély népdalismerete. Hiszen azokban is pontosan úgy, az a csodálatos ég-föld közötti ide-oda szárnyalás; volt honnét tanulnia. A pályaudvari zsineggel átkötött kosarak után az esztendők sínpárja. Ugyanúgy jaj de szépen jár; sárga lába, kék a szárnya...
Jutalomból ma liften a hatodikra. Időben vagyunk, Kata reggeli tápját - most először - már este bekészítettem, mellé a két betöltött fecskendő és a vizes flakon.
Péntek. Akkor nekem kolbász nem.
És géphez.