12:36
– Ezek a gomolygó érzületek. Tudod, a reménytelenség, ugyanakkor feszes figyelem a kezemben lévő munkára. Lesz kiállításom, meg minden, nem ad jövőreményt. De persze mégis. Sosem volt bennem heves életszeretet, mégis zavar, hogy most minden, ami körülöttem, lebeg. Indította a fölismerés, hogy Kata alighanem előbb fog meghalni. S hogyan kell élni azután. Persze tudom, hogy értelemszerűen minden második ember özvegy lesz. Sokat imádkozom. Ahol alattam szilárd a talaj - a megoldás -. hogy ez a tíz perc a feladatom, ezt kell megoldani. Csak ezt.

16:46
Nem nem. Nem az összeszorított fogak. Hiszen szoktam/tudok továbblépni. Igen. A béke egyetlen helye, amikor mindent megköszönök.