2024.04..                                    html-2024/05.40.htm                                                 C.22090

05:40
 

Nehéz ébredés. Fegyelmeztem magam: hiszen minden rendben van. De fogmosás közben Máriához ezúttal: valami kis nyugalmat, gyengédséget, simogatást. Hét perc múlva megkaptam. A monitoron ez a fotóm. Akkor láttam a békét. Reggel, hazafelé, a Széna téren. Kedves arcú, ferdeszemű távol-keleti kislány; kézen fogva, keresztül a parkon. A gyerek észrevette a két kutyát, odafordult, és megállt. Minden fölösleges mozdulat nélkül ugyanúgy azonnal az anyja is. A kislány a mama lábának vetette hátizsákos hátát, kényelmes enyhe terpeszben; és hatalmas percekig mozdulatlanul nézte az állatokat. Ilyet nem látni, a szinte még kamasz anyuka is mozdulatlan, leengedett kezekkel. Fotózni is volt idő. Kiléptek a időből. Béke.

Mért szántad nyugtalanságra
fiamat, Gilgámest,
s adtál oly szívet néki,
mely békéről mit se tud?

Pedig.

F/2022/212