2024.10.                                                        html-2024/belgradi-nagykovet                        C.22380

A belgrádi nagykövet...

...az újonan kinevezett szovjet követ tehát közeledett Belgrád felé. A szerb királyi csendőrség pedig a peronon és a pályaudvar csarnokában gyülekező s dühtől tomboló orosz emigránsokat igyekezett féken tartani, kordonokkal elszigetelni, mert nem titkolták, hogy a kommunista küldöttet meglincselik, felaprítják, széttépik. A vonatot megállítani már nem lehetett. A protokolltisztviselők falfehéren tipródtak, a csendőrök a korbácsaikat és a fegyvereiket szorongatták, a fehér emigránsok százai rázták az öklüket, üvöltöttek.
A vonat befutott. Halturin szalonkocsija a pályaudvar közepén, az első sínpáron állt meg. Percnyi csend. Csak a szerb külügyminisztériumi protokollcsoport tagjainak a lihegése hallatszott, amint át akarják verekedni magukat a tömegen, hogy a diplomáciai illem szerint fogadják a követet. A kocsi ajtaja még csukva. Vasúti alkalmazottak nagynehezen szőnyeget terítettek a lépcső alá. A hivatalos vendégvárók is odaértek, megtépve, télikabátjaik gombjai leszakadozva, cilinderük összelapítva.
Kinyílt a szalonkocsi ajtaja. Az emigránsok tömege felzúgott, majd amikor Halturin asztalos megjelent a felső lépcsőn, velőtrázó ordításban tört ki. A követ rálépett az első lépcsőfokra. A szemek vérben forogtak, az ordítás ha lehet még jobban felerősödött, a karok fenyegetően emelkedtek a levegőbe. Egy óriástermetű feketeszakállas férfi, kék orosz ingben, derekán selyemövvel, átszakította a kordont és a követ felé rohant. A csendőrök a nyomában, de nem lehetett megállítani. Halturin -- honnan is tudott volna hibátlanul öltözködni? -- a frakknadrág alatt rövidszárú orosz csizmát viselt. Amikor lábát a pályaudvar kövére tette, a sín mellé, a szakállas férfi, aki a markában valamilyen gyilkos szerszámot is szorongatott, rámeredt, elejtette a vasat - az öreg író, aki nekem mesélte, nem emlékezett rá, hogy kisebb revolver volt-e vagy kés -, kimeredt szemmel nézte a csizmát, majd térdre borult:
- Bátyuska! Bátyuska! - és átölelte Halturin lábát -, Te a Szent Oroszország földjéről jössz! Áldott, aki azt a földet érintette! Áldjál meg bennünket!
A tömeg zúgása lassan elcsitult, a szemekből kihúnyt a gyilkos tűz, az emigránsok is térdre borultak, az öklök kinyíltak, tenyerekké váltak, és esengve nyújtóztak Halturin felé - Áldj meg bennünket, bátyuska, te a Szent Oroszország földjéről jöttél! Áldott, aki azt a földet érintette! Áldjál meg bennünket!
És Halturin asztalos, a párt neveltje és hű fia, akivel a gyorstanfolyamon bizonyára elolvastatták azokat az erőszakos hülyeségeket is, amiket filozófia címén Lenin a vallásról összekontárkodott, s aki bolsevista maradt 1937-ig, azaz élete végéig, frakknadrágja alatt az orosz csizmában, fekete szalonkabátban, cilinderben, fehér sállal a nyakában, kiterjesztett kézzel, a pravoszláv liturgia szavaival zokogástól elfúló hangon megáldotta a belgrádi emigránsok térdeplő tömegét: - "Krisztus feltámadott!"
in: Tamás István:
VÍZPARTON AZ EMBER KÖNNYEBBEN FELEJT"