2024.09.                                    html-2024/koldus.htm                                           C.22288

Tisztelt II. ker. Kapitány Úr, kedves szolgálatos Rendőrtiszt Urak!

Szívesen teszek eleget Kádár Attila úr kérésének, hogy közvetítsem tapasztalatomat vele kapcsolatban. A Maguk munkája, a rend-fenntartás tisztességes, és igen nehéz munka, és az övé is az. Ő évek óta kettőjük közössége számára koldulásból él. Ennek a szakmának nálunk nincs olyan megbecsült rangja, mint pld. Spanyolországban. De mi, magyarok, is tudomásul vesszük a létezését.

Évek óta ismerem, és én is segítem őket, az idős, szélütött asszony a tolókocsiban tán hónapja jött ki megint a kórházból. Férfitársa teljeskörűen kiszolgálja, valódi szeretettel. Úgy tudom, messziről, egy VIII. ker. hajléktalanszállóból tolja ki ide minden hajnalban, esőben, hóban.
Soha nem láttam őket erőszakosan viselkedni, az adomány elfogadására és megköszönésére szorítkoznak.  Egyszerű, megszenvedett emberek, megtévesztő és talán félrevezető is a tény, hogy Attila úr imádja a tetoválást, mint ez messziről látható is. Ez nem takar agresszivitást.
A helyzet az, hogy a Margit körút környékéről reggeli munkájukkal nemigen mehetnek el, a környék segítőkézségével jól befogadta őket, rendszeres a támogatókörük; ezt igen nehéz lenne lecserélni. Próbálkoztak vele.
 

Kérem, segítsék őket munkájukban, ők pedig igyekezzenek alkalmazkodni ahhoz, hogy mindez szabályokkal van körülvéve.
2024.09.07.
Szívélyes üdvözlettel:

Váli Dezső festőművész
vali@deske.hu