2024.02.. html-2024/oravecz.htm C.21979 - 981

Drága Imre.
De ezt nem lehet, sajnos bizalmaskodó.
Kedves Imre.
Itt is zűr, a felkiáltójelet meggyőződésből, modorosságból rég kerülöm. Mint Ady.

Szeretlek.
Nagyon szeretlek.

Ez jó, felütésnek is.
Tán négy-ötször, ha találkoztunk a negyven év alatt, mindjárt nézem.

S.8758

ajándék

Oravecz Imre

B/1986/25/2

1987.03.31..

S.8758

ajándék

Oravecz Imre

B/1986/25/2

1987.03.31..

S.1732

kép hol

Váli Dezső

A/1974/01

Oravecz Imre visszaadta

2017.06.03..

S.87106

ajándék

Oravecz Imre

A/1974/01

1987.10.07..

S.1733	kép hol	Oravecz Imre	A/2015/06				2017.06.03..
S.1733	kép hol	Oravecz Imre	A/2015/07				2017.06.03..

Akkor kezdjük evvel. Rég volt, amikor megbecsülésem jeléül az első képemet sikerült rád tukmálnom.
Az "Igen, csend van - A/74/01"-re büszke vagyok, mert egy szövegedben (vers?) is szerepel. Halványan emlékszem,
írod, rémálom, vagy abból ébredve, sötét szoba és egy sötét kép a falon, ami fenyegetően.... felém...
Ez bizony az enyém, annyira terhes volt neked, a szomszéd padlására került, jöttömre hoztad le, és adtad vissza. (A kép ma Bécsben.)
És a büszkeség másik iránya: valakinek valamit nagyon beszélt egy képem. Ha nem is kellemeset.

Miért most ez a levél. Négy napja reggel:
Kedves Deske, Ma reggel olvastam, hogy megjelent Oravecz Imre új könyve: Alkonynapló.
Neked, mint nagy naplóírónak tudnod kell róla... Üdv:I.
Két óra múlva kezemben volt, előre örültem.
Már beleböngésztem. Idősebb vagyok (egy évvel) nálad, beszélhetek.
Látom, vénen is szélsőségek között pattogó hebrencs kamasz maradtál.
Problémáid és megoldásaid sem változnak, mélyülő önismereted uralja,
vagy legalábbis rendezi a föl-fölbukkanó helyzeteket.

A mondatodon, hogy fölmerült nálad, minek megírni még egy könyvet-, mosolyogtam.
Minek megírni a elsőt.. :-))

Amikor megkaptad a Kossuth-díjat, vélelmeztem, nagy szerencsétlenség ért,
Zavaró rendellenesség, semmi bántás, de azonban (értékeden) végre méltattak. :-))

Kezdjük a Nagyböjtöt. A zsolozsmában erre az időszakra azonos a himnusz,
benne az édes pimaszság:
Adtál üdvünkre szent időt
Adj hát bűnbánó szívet is...

A bűnbánat.
Avval nem sokat foglalkozom.
A magam nagyböjtje. Böjtebb nálam nemigen lehetséges, egész évem.
Egyszer penitenciának ezért azt kaptam, kedvezzek magamnak valamivel. (Elmentem Kőbányára szobamérlegért.)
Fegyelmezettebb/jobb nem tudok lenni, minden percem kontroll alatt.
És kitaláltam, akkor mit.
Egy ferences zseniális mondata volt kisfiamnak: az utcán áldd meg a szembejövőket.
És hogy most adjak több örömet.
Az öröm.
A bűnbánat-centrikussággal kissé eltévedtünk, hónapja jöttem rá.
Azelőtt reggelente:
Jézus Krisztus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz Lászlónak... stb., és az egész világnak.
helyette ma:
Szentlélek Isten, örömhírt Lászlónak és az egész világnak. (Itt az Isten fölösleges, a mondat ritmusa miatt kellett.)
Az egész világnak - ez fontos, mindig, mindenütt többes szám legyen.

Kisfiad. Mikor 2017.06.03-án meglátogattunk, láttam állapotát.
A helyzet szerintem egyetlen megoldása, Ajánljad a Szent Szűz különös pártfogásába, tedd az ölébe.
Minden mamánál megbízhatóbb.
És akkor egy mély lélegzet, és köszönd meg Istennek ezt a helyzetet. Pontosan ezt a helyzetet.
Hatalmas tanítás Páltól. Már aki meghallja.
Aggódás hitetlenség, bűn.

Szoktam gondolni rád, évente kb. egyszer egy hétre előveszlek. Minden könyvedet megtartottam,
ami rang 22 kötetes könyvtáramban. Egyet dobtam ki tőled, az utóbbi vékony kötetek közül, untam, eléggé csak a halálról szólt.
Nem rossz téma, de csak ha madarakkal, vegyesen.. :-))
Ja, és regényeidet meg se vettem, prózát nem olvasok. Pedig a klubban (Lukács uszoda), mondták, hogy jó, kölcsön adnák.
Zelk verseit reggelente hazafelé a villamoson, vagy tíz éve. (Őt a Lukács-faliújságon is propagálom, 24 pontos betűkkel, rendszeresen.)

A fenti levélben, hogy én is naplóíró vagyok.
Akkor a hencegés-fejezet kezdődik. Férfinél elkerülhetetlen. ("Azért úszom napi 30 percet. annyit bírok ki hencegés nélkül")
Napi nyilvános napló, blog, VÁLINEWS a honlapomon 23 éve, napi 500 olvasóval. Ált. négy mondatos egységek, tehetségem ilyen irányú. Eddig három könyv lett belőle. Ezt az új, harmadikat, megküldöm neked. Elég, ha az elejét és a végét elolvasod, és átpörgeted a többit. Olyan, mint a te naplód is. A következő gondolat kiüti az emlékezetből az előzőt. Tűnődtem is, működik-e ez a műfaj egyáltalán. Nyilvánvalóan hendikepes. És mégis. A közvetlenebb megszólítottság okán hirtelen erősebben hat, beléd szúr. Ha a gondolat közvetlen a saját életed közelében, azt formálhatja.
És a harmadik vonatkozás: mindent elfelejtesz belőle, de egy feeling / frekvencia megmarad, ő ilyennek látta életet, ezekkel a megoldási lehetőségekkel, örömökkel-bánatokkal. Beépül.
Hencegés / 2. A mellékelt K. NAPLÓ. Ez úgy állt össze, hogy a 345 Le Meux-be írt bloglevél összesítésébe beütöttem CTRL+F - Kata... s följövő tételekből szerkesztve. A dolog apropója a könyv első oldalán. Katát két és fél éve hasából kijövő csövön át etetem és itatom, kétóránként. Ő ma is az élet jobb oldalán él, hívő, ő is jó lélekkel és békében. Megköszönjük gyógyíthatatlan betegségét. (Ahogy az ukrán háborút is. Mi a különbség? Isten ezt látta jónak megengedni.) Beszélni már nem tud. Minden asztalon levelező füzetek. Most másodjára beleszerettem, talán, ahogy a mamák bébijükbe. Ahogy gyógyszereit porítom napi négyszer mozsárban... Fogcsikorgatva tűrtem 55 évig, ahogy tárgyakat halmoz, parttalanul, hát bennem ez is csendesedik. Én időnként egy-egy mázsa eszközt kukába, a szobámból. Ötven éve még az ő fölösleges tányérjait is.
Hencegés / 3.
Festek, évi 40 kép, most 900e -1,3 millióért adom, (na, nem mind a negyvenet :-)), megélünk belőle. Küldöm utóbbi nagyobb kiállításom virtaul walkingját. A Louvre-rekord: egy US. turista hét perc alatt járta be. Tehát: https:/deske.hu/mucsarnok (Most megcsináltattam újra, képre klikkelve az fölugrik max. méretre.)

Évente három nap felétek járok, a szomszéd faluban;, mindig a kísértés, hogy fölhívlak, és meglátogatlak. De tudom zártságodat, meg végül is minek. Másfél óra. Ahogy Pilinszky mondta, ha olvasom Tolsztojt, akkor beszélgetek vele igazán. És ez veled megtörténik. (Mindig elandalodom elképesztő képességeden, ahogy egy-egy kötetben egy témát körüljársz.)
Egy jó fotó (F/2017/164, rossz színek a printerem, letölthető a fotóknál) a múltkor, rólad, mutatom, ez elég is belőled... :-))

Életem egyetlen levele neked, legalább jó hosszú. Jó volt írni. Nem kötelez válaszadásra. Zártságodat tisztelem.
ölel: d.