03.5.23. Népszabadság / Ajánló fájl: PU/AJANLO C.7341

Csoda Szentendrén

Ajánló: Váli Dezső festőművész

Én csupán egyetlen programot választottam ki, ezt azonban kötelező megnézni: figyelem, vasárnap estig még látható a Szentendrei Képtárban (Szentendre főterén) Hollán Sándor festőművész kiállítása.

Ő az, aki miatt biztosan át kell írni a 20. század második felének magyar festészet-történetét. Ugyanis a most hetven éves művész mifelénk ismeretlen, pedig Dürernél ötvenszer jobban rajzol le egy lombkoronát. Nem véletlen, hogy Párizsban, ahol 1956 óta él, a legnagyobbak között tartják számon. Barátom mesélte, hogy egy ottani múlt havi kiállításon, ahol négy képével szerepelt, órákig kellett a bejutásért sorba állni. Szégyen és szégyen, hogy tulajdonképpen a franciák ismertették meg velünk, magyarokkal Hollán Sándort: a francia napok keretében három kiállítását hozták el Pestre. A Kiscelli Kastély és a Francia Intézet tárlata már bezárt, Szentendrén azonban még az utolsó pillanatban meg lehet nézni. Szerencsére a három közül ez a legteljesebb válogatás, életművének szinte keresztmetszetét adják az itt kiállított csendes csendéletek, a szén- és tusrajzok.

Hollán télen Párizsban műtermében dolgozik, nyaranta pedig Dél-Franciaországi apró birtokán tájképeket fest, és fákat rajzol. Olyan tiszta, szűzies, áhítatos művészetet teremt, amelyet eddig két helyen éltem meg: a dunántúli pici, fehér román kori templomokban, és Bach cselló-szólószonátáinál. Művészete az egyszerűség olyan határesete, amely mindig izgalmas, mert a végtelenségig tömör, és ugyanakkor az üresség határán, borotvaélen lebeg. Szerzetesi áhítattal rajzolja az öreg tölgyfákat, és ugyanez sugárzik a képeiből is. Köztünk szólva zseni.

Aki mégsem jut el Szentendrére, némi ízelítőként kilenc munkáját megnézheti deske.hu weboldalon, a váliNEWS fejezetben, az április 7. és 20-i dátumoknál.

Lejegyezte: Serfőző Melinda