00.05. LM/ALPAR C.6346

Kedves Deske!

Időnként beköszönsz hozzám, anélkül, hogy itt járnál. Először úgy, hogy kiadod a naplód C-változatát, amiben van néhány fontos mondat, amit nem felejt az ember. utána meg úgy, hogy csinálsz egy kiállítást négyzetes műteremsarkokból az Ernstben, s annak az emléke se tágít: megmarad.

Hanem most az aranyhalak is idehoztak, s ez már egy kicsit más.

Merthogy vettem nemrég két aranyhalat. Itt úszkálnak egy kerek ibrikben az íróasztal mellvédjén, jó kedvem támad, mikor nézem őket. Pár napja írás közben furcsa hangot hallottam. Nem tudtam mi az, s azt se, hogy a hang előhoz Téged. Másnap vettem észre, hogy megrepedt az akvárium alja. Alig láthatóan s csupán másfél centi hosszan. de ennyi épp elég volt ahhoz, hogy C-naplódat. amit az alatta lévő polcon tartok, eláztassa. Minthogy tán ez az egyetlen példály az ősszes közül, amiben süket (pontosabban: üres) lapok varnak. most meg elöntötte az ár, nyilvánvaló, hogy naplódnak nem csupán tartalma, de sorsa is van.

A sok duma arra szolgált, hogy felvezesse a regényt, amit fél évvel a könyvpremier után küldök el. (Decemberben volt, meghívtalak rá, már akkor beleírtam az ajánlást.) Ha a puszta tényen kívül, mármint hogy elolvastad, ,,eseményes" a dolog, üzenj.

Megy már a bukóforduló a Lukácsban? Ha bringázol még, elnézhetnél egyszer valóságosan is ide, mert ide, mert így csak fantomoskodsz nekem.

Isten áldjon!

Budapest, 2000, május 15.

Végh Alpár Sándor