97.1.5.   levél, lemásoltam, most kaptam anyámtól      iras/ html// APAM.htm      C.4856

 

                                                                                                 Kistemplomtanya 1946 X. 17 én.

 

Mélyen tisztelt Nagyságosasszony!

 

Tudom jól, hogy egy szomorú kötelesség teljesítését mulasztottam el, akkor amikor Nagyságosasszonyt azonnal megérkezésemkor nem értesítettem szegény férje Dezső haláláról. - Amikor Debrecenben mult hó 7-én megérkeztünk és ottan az adatainkat fölvették kérdezték, hogy tudomásom van-e arról, hogy valamely bajtársam meghalt.- Ekkor én Dezső halálára vonatkozó adatokat bemondtam, amelyet ott nyomban írásba is foglaltak.- Megkérdeztem még külön, hogy Nagyságosassszonyt értesíteni fogják-e erről, az illető, aki az adatokat felvette, azt válaszolta hivatalosan fog ez megtörténni.- Hegyi Lajos bajtársamnak, akivel különben is együtt jöttem elmondtam részletesen, hogy mint történt Dezső halála.- Sőt egyik bajtársam Kovács Imre szentesi lakós is említette, aki velem együtt volt Szapahován, hogy lehet fölmegy Nagyságos asszonyékhoz, hogy részvétét kifejezze. Személyesen akartam fölkeresni Nagyságos  asszonyt, de annyira gyenge voltam még akkor, hogy erre egyedül nem mertem vállalkozni.- Szegény Dezsővel mindig egy táborban voltam.- Őt közelebbről Szapahován ismertem meg,- egy és ugyanazon időben kerültünk be a szanatóriumba, 1946 április 15.- vagy 16-án pontosan nem tudom. Dezsőnek akkor hasmenése volt, amit egy nap teljes koplalással, illetve csak tisztán száraz kenyérrel való evéssel sikerült is neki elállítania.- Mindketten rühesek lévén gyógyszerhiány miatt (amit csak 12 hét múlva tudott a szanatórium beszerezni) teljesen legyengülve kerültünk oda. Dezsőnek ezenkívül skorbutja is volt a lábán.- Sokat szenvedtünk.- Amint említettem is a rühkenőcs többszöri használata után az elmúlt, utána szerény véleményem szerint fölfázásból kifolyólag kapott egy erős hasmenést,- amely három hétig tartott körülbelül.- Mindig vele és mellette voltam. - Nagyon megszerettem Dezsőt igaz komoly úriember volt.- Sokat beszélgettünk az otthoni dolgokról, mindig remélt, hogy egyszer majd csak haza megyünk.- Kétszer kapott tudomásom szerint postát egyet kedves öccsétől Miklóstól, a másikat a Nagyságos asszonytól, ugyanazon napon mindkét alkalommal ugyanakkor én is.- Annyira boldog volt, hogy örömében sírt is, én olvastam fel a Nagyságos asszony lapját.- Tehát tudomására jutott, hogy a kerékpár, rádió gyürü meg vannak és hogy Nagyságos asszony a Váli utcában tanít. -Amint említettem is a betegsége három hétig tartott (a bélhurut) Ápolgattam szegényt,- julius 13.- vagy 14.-én hajnali órákban halt meg,- nem sokáig szenvedett.- Nagyságos asszonynak írt tudomásom szerint áprilisban utoljára, ezt nem állitom positiv.- Amikor meghalt az egész vagyonkája, holmija egy kis vászon zacskóban volt, dohány kanál szappan kettő lap; kettő érem és egy kereszt- Kettő érem már a halál bekövetkezése után nem volt a nyakán csak a kereszt.- Ezt vettem magamhoz, de sajnos a sok és hosszú utazás alkalmával a nyakamról elveszett, mert egy gyenge zsinegre volt csak felfűzve.- Nagyon bántott az eset, annyival is inkább mert az egyébb említett holmiját a főszanitész magához vette, a kettő lapot, amit hazulról kapott, azzal, hogy azokat a parancsnoksághoz kell leadni.- Ha még ennél is részletesebben akar tudni a Nagyságos asszony szegény Dezsőről kapcsolatosan, úgy majd alkalomadtán, ha vissza megyek Szentendrére szivesen adok felvilágosítást ott személyesen.

Fogadja mély fájdalmában Nagyságosasaszony őszinte részvétemet, kezeit csókolja

                                                                                              Csikós Nándor

 

felülbélyegzés:

          Pesti Járásbíróság főlajstromszám: 625180 Érk: 1951 jan 9-én

         (nyilván nyugdíj- vagy halotti anyakönyvi kivonat ügyban)

 

anyám ceruzajegyzete:

         Próbáltam többször Cs. N-t elérni- hiába. Levelemre se jött válasz.