A teljes szövegek megtalálhatóak

a C. napló kéziratban, melynek másolata

az MTA. Kézirattárban van;

Bp. V. Roosevelt tér 9.

1988. Javaslat a Műcsarnoknak

-kiállítás szervezésre. Egy ötlet kapcsán megbeszélést szerveztem: Néray Katalin, a Műcsarnok igazgatója, György Péter és Pataki Gábor meg én. Az emlékeztetőm szövege:

„A MÁSIK ÖTVENES ÉVEK”

Minapában Kecskeméti Kálmán barátommal sétálgatva észbevettük kultúránk egy vakfoltját. Pár éve látni lehetett a szoc. reál. kiállítást Székesfehérváron. Tévesen az ország köztudatában e korról ennyi és csak ennyi maradt meg, hogy „akkor nem volt művészet”. Ezt a kort feltétlen rehabilitálni kell! Létezett egy korszerű, igaz, értékes művészet, volt absztrakt, nonfiguratív is. Kiállítani nem tudtak, műtermekbe zarándokoltunk a jó képekért.

Jó lenne e korról egy nagy kiállítás a Műcsarnokban, mondjuk 1990-ben, Zavart az értékrend: néhányan túlbecsülve, ugyanakkor pl. Bene Géza - talán mert éppen 1960-ban halt meg - teljesen és méltánytalanul ismeretlen. Ismeretlen Vaszkó Erzsébet is!

Valamelyik művészeti könyvkiadó készíthetne egy földolgozást erről a korszakról.

Korniss Dezső, Czimra Gyula, Bálint Endre, Magyarász Imre, Gadányi Jenő, Kassák Lajos, Vaszkó Erzsébet, Anna Margit, Modok Mária, Gyarmathy Tihamér, Jakovits József és Bartha Lajos szobrászok, Vajda Júlia, Martyn Ferenc, Veszelszky Béla, Gedő Ilka, Papp Oszkár, Ország Lili, Bene Géza, Tóth Menyhért, a sor folytatható.

A kiállítás címe: „A másik ötvenes évek” vagy „Tiltott művek, 1950” lehetne.

Kérésemre Vajda György miniszerhelyettes vállalta az ügyet informálisan, György Péter és Pataki Gábor földolgozná, Németh Lajos ígérte, hogy segít, és hogy 1991-ben megcsinálják a kiállítást. Aztán ebben a formában elaludt az ügy. Később Kecskeméti Kálmán az Ozirisz Alapítványa keretében elkezdte e tárgyú fontos kiállítássorozatát az Árkád Galériában; a volt Fényes Adolf teremben.