A teljes szövegek megtalálhatóak

a C. napló kéziratban, melynek másolata

az MTA. Kézirattárban van;

Bp. V. Roosevelt tér 9.

1996, Végh Attila interjúja

a Népszava számára (nem jelent meg):

... - Ezek szerint ihletre várni értelmetlen dolog, dolgozni kell, és az ihlet esetleg megjön magától ?

- Gimnazistaként, 59-ben egyszer vihettem Vadas Ernő fotótáskáját. Valami kérdésemre ezt válaszolta: „Tudod, fiam, ha az embernek van egyetlen jó fotója egy évben, az már egy jó év.” Kezdek egy évben vagy negyven képet, abból három igazán jó. Ihlet egyébként létezik, az pillanatnyi ötletesség és a szokásosnál sokszorosan gyorsabb gondolkodás. Tegnap szerencsésen így renováltam a fregolit a fürdőszobában. Évente négy-öt ilyen napom van...

- Önnek mint hívő katolikusnak szinte kötelességszerűen felteszik a vallás és a művészet viszonyát firtató kérdést.

- Vallásosan biciklizek és vallásosan mosok fogat. Nincs kétféle életem. A halálommal valóban foglalkozom, hol félek tőle, hol elfogadom, rendezem magamban. Mint a hagyatékomat is, rendszeresen, ne maradjon utánam rendetlen fiók. Halálközelben élek, de hogy erről mi módon beszélnek képeim, nem tudom.

- A régebbi korok emberei a halált nem feltétlenül tragédiának tekintették, hanem belépőnek az ősök közösségébe. Ha a művészet rokon a halállal, nem lehetséges-e, hogy az igazán nagy mű elkészülte után a festő úgy érzi, bekapcsolódott valami kollektív szellemi áramlásba ?

- Nem érzem. Nem másokért festek. Festek, mert festeni muszáj. Tornyai azt mondta: „kenyni jó.” A képnek nincs célja, a képnek haszna van. A művészet a világ legfontosabb kérdéseiről beszél. Mindnyájunk legégetőbb kérdéseiről. (Munka közben minderről semmit sem tudok.) Fotóztam nyomortanyán, mindenütt volt a falon valami, legalább egy újságból kivágott kép. Nem a vendég kedvéért.

- Van-e olyan, aki érvénnyel beleszólhat a munkájába? Egyáltalán eldönthető-e, hogy amikor valamilyen megoldás mellett dönt, teljesen saját döntést hoz-e?

- Sokan nyüzsögnek a műtermemben: Nagy Balogh (†1919), Vajda (†1941),

Paul Klee (†1940), Ambrogio Lorenzetti (†1348). Mikor aztán kérdem őket, na, most merre, összenéznek és hallgatnak. A nyavalyások. Hogy a fiam melyik gimnáziumba kerüljön, nem nehezebb kérdés, mint hogy melyik szín lenne a legjobb itt, a kép sarkában.

- Az, hogy hívő katolikus, családi hagyomány, vagy esetleg volt egy olyan erős élménye, ami erre az útra terelte ?

- Ingyen, ajándékba kaptam anyámtól, így nevelt. Ma 78 éves. Múltkor megbeszéltük, föntről majd alaposan megnézi New Yorkban, a Metropolitan Múzeumban a számomra oly kedves Lehman-gyűjteményt.

Igen, voltak nagy élményeim, de nem ettől maradtam hívő. Egyetlen kis fémkapocs füzetté tesz egy csomó papírlapot, ilyen a hit számomra. Rend, ami nélkül elzüllenék.