A teljes szövegek megtalálhatóak

a C. napló kéziratban, melynek másolata

az MTA. Kézirattárban van;

Bp. V. Roosevelt tér 9.

96.12. Mozgó Világ: NÁDOR TIBOR RAJZAI ELÉ

Két éve történt. Sosem jártam addig arrafelé. Autótérképpel, valahol az Alföld közepe táján kellett letérni az útról. Kanyargós, homokos dűlőút, a kocsi meg-megfarol, tévelygek, ligetek és akácerdők váltják egymást, és elszórtan tanyák. Esteledik. Aztán egy apró tanyasi ház a fák alatt, gémeskúttal, megtaláltam. A ház előtt hosszú-hosszú ácsolt asztal. Egy lány s egy fiú teríti éppen, 15 személyre. A tányérok mellett előírásosan bal kéz felől, háromszögre hajtogatott sárga szalvéta. Válogatott fűszerek, házilag összeállított saláták, frissítő italból is többféle. Üvegben virágcsokor. Hová cseppentem?!

—Igen, fontos nálunk az esti étkezés. Akkor vagyunk együtt. Ebéd nincs is. Napközben szerteszét rajzolunk, olykor kilométerekre.

Magánművésztelep. Fiatalok csinálják, maguknak. Egy hónapot töltenek így, nyaranta, együtt. Sátrakban laknak, tisztes távolban egymástól, az erdőben. Négy fa közé magasan kifeszített ponyva védi a festőt és modelljét a tűző naptól, ez a műterem. A két napos hajnalban kel, hátizsákkal begyalogol a legközelebbi faluba, bevásárol. A reggelihez zsömle és kifli is jár. Minden nap más főz. Pár éve még volt fiú, aki megkérdezte, melyik a teáskanna... Most már könnyebb, már mindenki tud valamit. Van köztük spenótospalacsintaspecialista, és rablóhúskészítőművész is. (Fiú mindkettő.)

Év közben pedig az Arany János utcai művelődési házban működik rajzkörük, a NEMO. Nádor és Mohácsi, közülük kinőttek, vezetik és korrigálják őket (egyébként ingyen). Kezük alól egymás után veszik föl a fiatalokat a Képzőművészeti Főiskolára. S a bekerültek -holott ez lenne a természetes- nem hagyják ott a csapatot, továbbra is lejárnak a körbe, rajzolni. Segítik, húzzák maguk után társaikat. Többen feltűnően tehetségesek. Van köztük persze született amatőr is. Egyenrangúak. Szeretik egymást.

Megvacsoráztunk. Utána a szertartás, amiért hívtak. Alkalmi kiállítás a fűben, a képek sarkaira szél ellen -kavics nem terem errefelé- kis földrögök. Öt-nyolc munka mindenkitől, az utóbbi napok termése. Aktstúdiumok, de főleg fák, tájrészletek. Most mindenki zsűritag. Szidják és dícsérik egymás munkáit. Bátran és tapintatosan. Aztán visszaültünk az asztalhoz. Rettegtem, ezek most majd inni kezdenek, éjfél tájt a vállam fogják barátságosan veregetni... E helyett:

—Hozd már a szótárt!

És kezdték egyik kedvenc játékukat. Egyikük az Idegen szavak szótárából fölolvas egy szót. A többiek írásban megtippelik, mit jelenthet, majd sorban fölolvassák. A vélt megoldásokra szavaznak. ”Nefelin.” Nofretéte, latin nyelven. Féldrágakő. Északolasz népies tiltakozás Fellini művészete ellen. Púderfajta a századforduló táján. Az is pontot kap, aki bár tévedett, de megfejtésére voksot kapott.

Hívtak, így idén nyáron együtt dolgoztam velük. Most egy kéttantermes iskolát béreltek Pilismaróton. Az egyik teremben matracok a földön. A másik műteremnek szolgált. A reggeli korán, fél nyolckor tálalva. Van, aki erre már úgy jön haza, a tájból, festőállvánnyal a vállán. Megnyugtattak, nem miattam beszélnek suttogva munka közben. Csakugyan szeretnek dolgozni. Pihenésnek húsz perc fejelés az udvaron. Vasárnap közös kirándulás. A kultúra történetéből számukra a Nagybányai iskola lett a kiindulópont. Meghökkentő választás hisztériásan nyugatmajmoló korunkban. Nem mondható korszerűnek, nem baj. Van, amiben hisznek, ahonnét kiindulva tudják mérni magukat, a világot. Végre festők, akik a rajztanulással kezdik. Akik először valóban meg akarják tanulni a szakmát. Amikor ez a szétzüllő félben lévő Képzőművészeti Főiskolán már alig lehetséges. Ahova, ha minden diák bejárna, akit felvettek, a folyosón se férnének el. (Ámbár lehet, hogy ezen az új rektori rendelkezés segít majd: állatot és biciklit a Főiskolára bevinni tilos.)

Két nevet említettem, két vezetőjüket. Az egyik, Mohácsi András, idősebb a többinél, 33 éves szobrász. Világítóan tehetséges közösségteremtő pedagógus-alkat, nagy kár, ha nem kap előbb-utóbb katedrát. Nádor Tibor pedig festő, most végzett a Főiskolán. Legszebb szénrajzait már ma is szívesen látnám Mednyánszky, Rippl, Nagy István, Barcsay rajzaival egy teremben.