96.12. fx: nekem küldte Váli Erzsébet LM/ERZSEBE2 C.4847

PAX

1. -de nem teszi kötelezővé az élet mesterséges meghosszabbítását mindenféle eszközökkel...

2. Májrákja volt, operálhatatlan, ”pontosan” tudta, mennyi ideje van hátra, s kérte, h. még 2 hétig tartsák életben- egy nagyon fontos munkán dolgozott, amit valóban csak ő tudott megírni (a közösség konstitúciójának megírása), addig vérkonzerveket kapott stb. diktált. Aztán nem fogadott el semmit, valószínű szenvedésben is hasonlóvá akart lenni Krisztushoz, részt venni benne, - szerelemből, és vezekelni is akarhatott (előljáró volt!) és... Krisztus sem fogadta el az ecetes bort a kereszten, az kábítószer volt fájdalomcsillapításra.

3. ketten voltunk, és úgy döntöttünk, mert látszott, hogy már semmit nem használ, csak jobban kínlódik tőle, tovább lélegzett, hamarosan meghalt.

Viszont egy másik szintén gyógyíthatatlan öreg nővérnél megakadályoztam egy nagyon fájdalmas viszsgálatot, mert semmi éretelme nem lett volna, állandóan ismételni kellett volna. Az orvos, aki előírta, dühös volt, a másik, akinek csinálnia kellett volna, helyeselt- Ezeket a döntéseket általában nem egy ember hozza meg. S jól ismerjük egymást, tudjuk, hogy a másik hogy kívánná.

Tehát: szabad pl. kikapcsolni egy légzőkészüléket, vagy egyebet, nem attól hal meg, de nem szabad a halált szándékosan előidézni injekcióval vagy egyébbel.

A határ tehát: mindent meg szabad tenni a szenvedés csökkentésére, de nem kell mindent megtenni az élet mesterséges meghosszabbítására. Persze minden esetben a beteg szabad akaratát figyelembe venni!

Elég így?

PAX

T.