Restellem
elmondani: az a bizonyos húsvéti cikk arról szólt, hogy veszélyes mértékben
hiányzik a szolidaritás ma, ebben az országban (Esterházy Péter: Egy
katolikus magyar följegyzéseiből. ÉS, ápr., 20.). Történetesen romaügyben,
de egyébként is. Arról is szólt, hogy ebben a kérdésben hallgatnak "a
püspökök", vagyis a katolikus egyház. E hallgatás különösen feltűnő ama
kritizált óriásplakát után. Esterházy Péter cikkére reagált, többek között,
Jeleníts István, és sokak megdöbbenésére, az enyémre is, úgy tűnt, nem érti a
kérdésnek ezt az aspektusát, és látványosan másról beszélt (Válasz E. P.
húsvéti soraira, máj. 18.). Ez szomorú.
Márpedig Jeleníts István jelentős gondolkodó, a széles
látókör és a tolerancia nála soha nem volt kétségbe vonható. Ezenkívül sokaknak
mindenek fölött álló tekintély. Mondhat, tehet bármit, az jó. Sokak vélekednek
így. Közéjük tartozik Váli Dezső, aki - sajnos - a következő kontextusban
vallotta meg tiszteletét: Esterházy nem javasolta neki az Új Demokratában való
megszólalást, de mivel Jeleníts ezt nem utasította vissza; ő is belement, mert
hogy "Jeleníts üti Esterházyt" (Drága Péter!, ÉS, június 15.).
A király a bubit. Az igen. A szellem, pláne a művészetek világában (a múlt héten még volt ilyesmi, ha jól emlékszem) mintha más lenne a helyzet. Én úgy tudtam, hogy van jó kép meg dilettáns mű, zseniális kép meg közepes és gyenge, nagyszerű tett meg kevésbé nagyszerű. Az emberek is sokfélék: okosak, hitványak, szőkék, aranyosak. Nagy művészek, jelentős személyiségek, mögöttük egy életmű, jobb és kevésbé jó művekkel. Érthetőbben: Jelenits kiváló pap, jó oktató, a szellem csillog a homlokán. Esterházynál mutatis mutandis ugyanez, a homlokát neki eltakarja a haja, ott máshogy van a csillogás. De hát gondolom, sőt: bizonyossággal tudom, volnának itt is, amott is gyengébb napok, művek is. Ez így van jól, tetszik nekünk ez. Hasonló a helyzet Váli Dezső képeivel is. Még érthetőbben: a konkrét mű, tett számít (cikk, kép, aláírás, óriásplakát.)
De hogyha valamivel kapcsolatban fenntartásaim vannak,
erkölcsiek, és ezért valaki (bubi) segítségét szoktam kérni, ami normális, sőt
szoktam is őrá (bubira) hallgatni, következésképp nem teszem meg azt a valamit,
most viszont azt hallom, hogy másvalakinek (király) e téren nincsenek erkölcsi
aggályai, akkor tehát félretehetem az enyéimet (király üti bubit), ezt, bár már
néhány órája elolvastam Váli Dezső írását, ezt nem értem.
Nem értem: "Jeleníts üti Esterházyt"?
Miben? Hitben? Hittudományban? Regényírásban? Pacalevésben? Mióta? Öröktől
fogva? Tizenöt éve? És ezután mindig? Jelenits már nem hibázhat? Esterházy
pedig (legalábbis Jelenitscsel szemben) ássa el magát? Birkás üti Válit? Vagy
fordítva? Nem kellene akkor felállítani a nagy ütési erősort?
És ha valakik megszólalnak, csak megnézzük a tabellát,
és mindent tudunk?