ESTERHÁZY PÉTER A C. NAPLÓRÓL

Egy kékharisnya feljegyzései / Élet és Irodalom 1992. dec. 11.

Az szerencse, ha egy 16 éves fiú elkezd naplót írni, és azután, idővel, szép lassacskán kiderül, hogy ő Váli Dezső, a festő.

Minden ember érdekes, de nem minden ember naplója érdekes. Ezt a naplót természetesen a képek felől nézzük - vissza. Van ebben a szemléletben minden, ami olcsó: nagy ember papucsban, kulcslyuk, karriertörténet. Talán azon a képen az a sikált folt innét, most fejtődik meg - bennfentesség és valódi tapasztalat.

Látjuk, ahogyan nől egy ember, nem úgy értve, hogy egyre nagyobb lesz, egyre válibb (noha ez is igaz), hanem ahogy egy fa. Lombosodik, elhagy ágakat, nehezül.

Egy fiatal ember tervez, tervezi magát, s mi ellenőrizni tudjuk őt, részint belülről, a szövegből, részint kívülről (egy másik belülről), a képekből.

Nemcsak művész-napló ez, hanem akárki-napló is ez, egy jeder-mann följegyzései, egy értelmiségi itt, a 60-as, 70-es, 80-as években.

Persze állandóan érezni, hogy aki ezt írja, festő. Szemes ember. Váli (hála Istennek) nem „jótollú”; nincs igazán viszonyban a nyelvvel. Ha stílust és (göcsörtös) pontosságot mondunk, az a fogalmazás mögött álló emberre vonatkozik. Valaki beszél, ezt halljuk. Ez az aggálytalanság is előny, sok jó egyszerűség következik belőle.

Mondat-gyűjtemény: „Képeim önkényesen alakítják magukat, sajnos. Örülök neki, ha jól.” „Színeket kellene gyűjteni.” „A felkészülés munkáját (egy évtizedig tartott) befejeztem.” „Lázas tempóban hajszoltam életemen át a nyugalmat.” „Segíts, Uram, hogy megtaláljam e hármas közösségben (Kata, művészet meg én) a méltányos egyensúlyt.” „Nem jó képeket kell festeni, újat kell mondani.” „Elég sok mindennek ő az oka, de nem hibás semmiben.” „Egy marha középkorú férfi mindig akcióban, ill. reakcióban gondolkodik. Hogy akkor majd én... Semmit nem lehet csinálni.” „Csak a munka, ijedten kapaszkodom bele.” „Hogy a disznókarajt mivel klopfoltam ki, azt csak négyszemközt vagyok hajlandó megmondani.” „Gyönyörű csaj reggel, tejboltba menet az utca túlsó oldalán. Elrontotta az egész napomat.”

Jó és rossz napok, szikár őszinteség, szigorú szeretet. Van levél, ajándékozó, kérő, felszólamló, szerelmes, Grósz elvtársnak szóló és főpapnak szóló, van elmélkedés, szakszöveg, ima, családtörténet, művésztörténet, kortörténet.

Lehet mondani, törmelékes anyag - mégis mutat egy nagyobb, mélyebb dimenziót.

„18 éve hallgatok ebben a szobában, amiben élek.” Egy lélek története is ez, harc a csönddel és a csöndért.

Még soká lehetne szálazni ezt a gazdag anyagot, de inkább megismétlem, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy kézbe vehetjük ezt a naplót, dokumentumát e sok mindennek, embernek, időnek. - Uram, ma kivételesen fogadd el imának, amit itt most hajnalban - fél öt óta - írok. Már mást kellene csinálnom és reggelizni is szeretnék. Köszönöm. Ámen.