94.3.14. FELTAMAD.doc 4193

újságcikk töredék az Új Magyarország számára, megkérdeztek:

"Mit jelent nekem a feltámadás?"

Teher szembenéznem e témával. Ahogy én élem meg a feltámadást, az részben téves, és éretlen is, sajnos. Tudom. Krisztus Urunk feltámadása nekem leginkább csak munka, saját munka - lenne, ha vállalnám. Holott a feltámadás Isten ingyen ajándéka számunkra, szerencsénkre. Tehát a dolog lényegét egyáltalán nem értem, illetve érteném én, de nem élem meg. A rendetlenkedésre hajló érzelmeim.

Ő és én. A hajnali imában kellene naponta eljutnom a feltámadásig. Az Ő feltámadásáig, s evvel a magaméig is. Ezt a keresztutat ritkán bírom végigjárni. Továbbmenni az első stációk után. Annyival egyszerűbb a második elesésben a földön maradni. /hetedik állomás/. Egyszerűbb Jézust sajnálni /ami megint tévedés/, egyszerűbb Szarajevót sajnálni. Egyszerűbb kérni a csövesekért, hogy Isten vezesse őket gyöngéden maga felé. Gyöngéden, mert nagyon gyöngék. Még az önsajnálaton is egyszerűbb túllépni, és belátni, hogy e nagyböjti időben /is/ torkos voltam, leginkább ellenőrizetlenül felejtett vágyaimban, gyerek a befőttes üvegek előtt, ha nincs otthon a nagyi. Könnyebb bűnbánatot tartani, kimondani, Uram, ma délelőtt pocsék voltam, bocs. Egyszerűbb, mert kellemesebb hálát adni. Hogy a csapból ivóvíz folyik, hogy sajtos kenyeret ettem reggelire, hogy Ilonka néni beteg, de Te most is a legjobbat akarod neki. Minden egyszerűbb nekem, mint elfordulni magamtól és a körülöttem-ügyektől. Fölnézni és elindulni a feltámadás felé. És vállalni az örömet, a bizonyosságot, ami vár rám. Amit Ő fölkínált nekem, és amit el is fogadtam. Vállalni, hogy a világ jó. Hogy minden rendben van. És ami nincs rendben, avval pedig tudjuk, mi a teendőnk.

Bár nem elég tudni. A szomszéd szobában most kissé üvölt a Rolling Stones. Jó barátomnak jó kedve van, hála Istennek. Akkor járok-e jó úton, ha átszólok, vagy tűrjem inkább?

****

Húgom, aki jobban ért ezekhez a dolgokhoz, mondja, sokáig csodálta azokat a szerzeteseket, akik órákig zavartalanul el tudnak merülni csendes imában, sötét kápolna mélyén, az éjszakában. Ma már tudja, ez nem érdem, ez sem érdem feltétlen. Gyakran nem más mint hajlam, képesség a nyugalomra vagy a semmittevésre. Ki tudná megmondani, egy helyes mozdulatunkban mennyi a kegyelem, és mennyi a mi részünk benne...

***

elhinni, út végén valami jó vár rám

elhinni a húsvétot

ezen dolgozni. hogy Ő vár rám és ez jó. hogy vár. meg kellene ahhoz utálnom a festést, hogy odavágyjak? nem érzelmi kérdés a feltámadás. akarati.

***

most hallom, ez az Új Magyarország valami zsidózó lap. abbahagyom.

este: Miklós rádiótelefonján megkérdeztem Esterházyt. Megerősített.A cikket telefonon lemondtam.