95.6.20.                                                                       FIORET4              C.4522

 

A Bp.-Országúti Egyházközség  95. szept. körlevele (értesítője)  számára. Megjelent 95. szeptember

 

Mi vagyunk a FIORETTI.

 

 Az Országúti Ferencesekhez tartozó Tamás atya indította el imaközösségünket 10 éve, mielött elment Ausztráliába. Azóta szerda estéinket együtt töltjük, egy lakásban. Tizenötenen vagyunk, a leánykák ma már anyukák. (Imáink idején több igen fiatal Fioretti -tag mászkál négykézláb az asztal alatt.)  Választott feladatunk (munkánk) a közbenjárás. Egyebek mellett három szerzetesrendért. Nekik sem többet, jobbat, szebbet kérünk, hanem, hogy a Ő akarata teljesedjék, náluk is. Evvel telik az első óra. (Minden órának más, állandó vezetője van.)  Szabadon fogalmazott imákat mondunk, olykor egy-egy szeretett litániát. A  második óra a megosztás- (beszélgetés), erre az időre elfújjuk az asztali gyertyát. Olvasmányokról beszámoló, élmények és kalandok Isten dolgaiban. Bibliai fejezetek megbeszélése. Nem bölcselkedünk és nem teológizálunk, arra nem is lennénk alkalmasak. A igazi kérdés mindig ez: hogyan javítod meg életed, a most olvasottak tükrében? A harmadik óra a dicsőítő imáé, leggyakrabban szentségimádás formájában, papi engedéllyel. Itt adódik a hálaadásra, a köszönömre lehetőség, mindenért. "Megbukott a fiam matekból, dicsőség neked, Uram." A negyedik órában receptcserék, civil dolgaink, tea és körözöttes kenyér mellettt. Nagy csomag babaruhák kerülnek elő. Este 10-kor csengetés, távozik a csapat. (A vekkeróra is a Szentlélek ajándéka.)

 Tavaly két dolgot kezdtünk el: szent Ferenc bátyánk szellemében bevezettük az egyházi tizedet, minden jövedelmünkből. Ebből havi 20-25 ezer forint karizmatikus imaközösségeink szervezetének jut. Valamint, hogy komolyabban vegyük magunkat, bevezettük az évente megújítandó fogadalomtételt. Nem vagyunk túl szigorúak magunkhoz: napi fél óra imaidő, napi Szentírás. Lelki olvasmányok, heti áldozás. A fogadalomtétel 12. pontja a derű.

Úgy gondolom, legfőbb  erényünk a hűség. Legfőbb bűnünk pedig időnkénti közömbösségünk egymás iránt.