Festő, készülj a halhatatlanságra!
A Váli-oeuvre CD-n és weben

doktor
2000. december 12., kedd 13:22

Digitális nárcizmus? Exhibicionizmus online? Vagy talán nárcisztikus, exhibicionista, őrült és ironikus játék � a halállal? A héten Esterházy Péter mutatta be a nyilvánosságnak a Váli Dezső festőművész teljes életművét felölelő, most megjelent CD-ROM-ot.

Pestiesen szólva, már az se� semmi, hogy egy föstőművész, mint valami pedáns könyvelő, a kezdetektől (1959-től) és megszakítás nélkül lefotózza és kockás füzetekbe lajstromozza minden munkáját: festményeket, rajzokat, grafikát sorszámoz, mérettel, technika- és dátummegjelöléssel lát el minden tételt, és azt is részletesen dokumentálja, hogy melyik darabnak mi lett a sorsa. Váli Dezső, te connaisseur-ök és műtörténészek örök eszménye, köszönet s hála érte.

De Váli a maga amúgy lírai-szürrealisztikus alkatát, hagyományos festéstechnikáját és finoman konzervatív érzelmességét nemcsak a bürokrata fölöttébb hasznos, de mégiscsak poroszosan ijesztő pedantériájával tudta összhangba hozni, � ha így volna, legfeljebb valami (még néhány napig legalább múltszázadinak nevezhető) németes csudabogárnak tetszhetne.

De nem így van: az amúgy konzervatív Váli Dezső valósággal lubickol az ezredvég digitális kultúrfürdőjében. Bizonysága itt fekszik előttünk. Hatalmas oeuvre-kataszterét képestől, adatostul adatbázisba vitte, könyveivel, egész levelezésével, terjedelmes naplóival, kedvenc szövegeivel és egy videointerjúval egyetemben CD-ROM-ot szerkesztett belőle, majd az egész monumentális (kb. 530 megányi, 3079 fájlt számláló és részben angolul is elérhető) cuccot a c3 jóvoltából feltette az internetre is, ide Annyira rákattant erre a digitális dologra, hogy naplórészletességű magánlevelezését Franciaországban élő barátjával online is követhetővé tette: így szerzünk tudomást a festő szemoperációval kapcsolatos dilemmáiról, szóba kerülnek a Lukács uszodához fűződő sokrétű kapcsolatok, a házilag barkácsolt konyhai szemétvödrök mechanikus rejtelmei, "hazafelé két yoghurt Katának". De vannak itt szürreális rémálmok is, kultúrpolitika, festőtársakkal való fiktív rivalizálás, egyebek. Mindez korlátozás nélkül másolható, használható, terjeszthető.

Mi ez? Digitális nárcizmus? Exhibicionizmus online? Vagy talán nárcisztikus, exhibicionista, őrült és ironikus játék - a halállal?

A végét idemásolom, tanulságos:

"Akkor összegezzünk:
- két gyereket fölneveltem (Bár inkább Kata.)
- Tavasszal 26:58:08-ra úsztam az 1200 métert.
- Elrugaszkodás + három és egynegyed tempóval átúsztam a Lukácsot (28,55 m, lemértem), ez már nem lesz jobb.
- Minden képem, a leggyengébb is,CD-ROM-on és weben. Most még gyűjtőim címét is rátettem a lemezre (címlista.xls) kötelezően titkosítva, a jelszót fiamnak megadtam, és majd a múzeumoknak is megsúgom. Gyűjteményes emlékkiállításnak nem lesz akadálya.

Tehát most VÉGRENDELET:
Én, alulírott Váli Dezső, ép elmével, világos tudattal és szabad elhatározásomból úgy rendelkezem, hogy halálom esetén nem kell csinálni semmit. Az oeuvre-lemez elkerült néhány helyre. Képeim szétszórva. Minden jó helyen van ott, ahol van."

Halál-ügyben azért vessünk majd egy-egy megilletődött pillantást a képekre is. Váli Dezső mégiscsak festő, és hál'istennek, még él.