dátum:99.9.10. cím: Esztergom, Ferences Gimnázium fájl: LH/ISKOLA1 C.6202

Kedves Tanár Úr!

Mike mesélt Önről, így Önnek is köszönöm, hogy fiam máris valamennyire jól érzi magát Esztergomban. Nem lehet most könnyű neki.

Ha 30 éves volnék, Istenuccse megpróbálnám. Gyönyörű dolog lehet oxigénpalack nélkül megmászni a Mount Everestet. (Én még Csomo Lugmának tanultam). Habár nem ismerve az olasz nyelvet, de ismerve az angolt és a németet, valamint ismerve a fiamat, a dolog nem fog menni.

Köszönöm a mentőötletet, hogy két fiú segítsen neki behozni a két év hátrányt a német nyelvtanulásban–, nem fog menni, tudjuk.

Kérem az Ön szíves hozzájárulását -nyilvánvalóan ez az első lépés- hogy a fiam fölmentessék a második nyelv tanulása alól.

És most jön a neheze. Én ugyan vállalnám a leutat, de az Igazgató Úrral való találkozással van egy kis bibi. Pár éve megsemmisítette egy képsorozatomat, és lehetséges, hogy ezügyben azóta is neheztel rám. Igaz, írtam a dologról egy Népszabadság-cikket, mellékelem, hogy értse.

Úgyhogy másodfokú szívességkérés. Természetesen csak ha lehetséges, és nem hágja súlyosan át a protokollt, valamint a határokat. Hogy használva a kérvényemet, nem tudnák ezt a kérést házon belül, csendben elintézni?!

Ha az egyszerű fölmentés valami okból nem lehetséges, alternatív megoldásnak tartanám, hogy Miklós fiam továbbra is ott ül az órákon, és rezzenetlenül-szelíden egy távoli pontra néz.

Köszönöm, bármi is…

Szívélyes üdvözlettel: