május 10.

Több barátom megtisztelt azzal, hogy rám szánta figyelmét, idejét, és telefonon, élőszóban nagyon lecseszett, miért adok én interjút a félfasiszta Demokrata lapnak.

Ezt elmondtam ott az első két kérdés kapcsán. De miután politikához nem értek, csakugyan nincs saját véleményem csomó dologról, és nem is érdekel az egész túlságosan–, most félve, hogy mégis kárt okoztam–, fölhívtam Jelenits atyát, egyeztetni.

Ő csakugyan adott többször interjút ide is, a Népszabadságba is.

Az a véleménye, hogy ha megkérdezik, válaszol. Ha hagyják elmondani, amit akar, akkor helyénvaló a párbeszéd. Evvel ő nem legitimálja a lap szélsőséges cikkeit. Végső soron a keresztény szeretet és megbocsátás elve vezérli.

Jelenits atya véleménye a mérvadó számomra továbbra is. Ehhez még annyit, hogy a művészet szféráját a politikától helyénvalónak tartom elkülöníteni.