dátum: 03.3. KECSKEMÉT cím: fájl: +/JEZSUITA C.7308

JÁLICS / JEZSUITA-LELKIGYAKORLAT KÖNYV.

A lelkiélet harmadik fázisa a kontempláció, a misztika, ahol kizárólag csak át kell magát adnia az embernek. A kontemplatív ima (a meditáció) az imaélet legfelső foka, Azért kell előtte erőfeszítéseket tenni, hogy ott ne tegyen több erőfeszítés. Ott elmarad a jellem- és léleképítés, a tenni akarás fáradságos munkája.

Ez Isten ajándéka. Az előtte lévő átmeneti szakasz az elérhető, az aktív komtempláció. Ennyi az egész, hogy Isten felé kell fordulnunk. A feladat nehézsége egyszerűségében rejlik.

Itt elmaradnak az imában a szavak, a gondolatok, érzések.

Éppen abban áll a kontempláció, hogy semmit nem akarunk elérni.

Ha megkaptuk, akkor a kontempláció állapota életünk minden pillanatában jelen van. Ált. nem kapjuk meg aktivitástól mentes, csendes idők nélkül. Aktív emberek számára: napi egy kontemplatív imádság, évi egy lelkigyakorlat.

Sok idő, meredek ösvény. Elszántság szükséges. Javasolt annak, aki úgy érzi, kevés már a (szentírási) elmélkedés. Nem javasolt, aki az emberekkel konfliktusban van, a magányban is csak önmaga körül fog keringeni. Nem javasolt, ha félelmekkel, belső feszültségekkel küszködik valaki.

Ha zárt lelkigyakorlat: 10 nap, elvonulva, nincs könyv, rádió, telefon, levélírás. Nincs kézimunkázás, zene, beszélgetés. Csönd. Elhúzódhat (alkat szerint) 30 napra is. Ha részidős; napi 1- 1/2 1 óra, akkor egy nap = min. két hét. Napi szentmise.

Az első napok anyagával érdemes több időt eltölteni. Semmi jelentősége nincs annak, mennyire jutunk. semmit nem akarunk elérni.

1. nap

A pusztaság Istennel és önmagunkkal találkozás helye. A sivatagban minden lényegtelen eltűnik. Akit Isten be akart avatni, előtte a pusztába vitte. Ábrahám, Mózes, szt. János, szt. Pál, Jézus, Ágoston, Ignác. Ott nem tanulmányokat végeztek, Istennel találkozást keresték. A sivatagi út egyedül kerülőkkel teli, eltarthat 30-40 évig is, ezért dolgozta ki Ignác ezt.

Az ember magatartása: észlelés, gondolkodás (reakció az észleltekre), majd az aktív fázis, a cselekvés. Istenhez vezető út az észlelésen keresztül vezet, nem a gondolkodáson. Az örök életben sem gondolkodni fogunk Istenről, hanem szemlélni. A gondolatoknak soha nem lenne vége. Megtanulni onnét visszajönni. A gondolatok soha nem olyan fontosak, mint az észlelés. Meg kell tanulni észlelésben, szemlélésben, azaz a jelenben maradni. A természet az első tanítómester. Lassú séta, megállás. Járjon át a látvány. A lét öröme.

Itt nem kell semmit elérnünk, nem figyelünk meg semmit, semmit nem ítélkezünk, semmit nem akarunk megváltoztatni, elmarad a teljesítmény-központúság. Engedd meg magadnak, hogy elveszítsed ezt a tíz napot.

A szeretet azt mondja, minden úgy van, ahogy van. Mindent hagyni, ahogy van. Ne harcolja a náthád, vagy az agressziód ellen.

Részidős gyak.: napi 1 óra a természetben, két hétig.

2. nap.

Pontosan ugyanaz Istennel kapcsolatunk, mint az emberekkel. Ha egy embert lenézek, Istent nézem le. Egymást nem hallgatjuk meg. Rögtön egy olcsó jótanács. A meditáció megtanít minket hallgatni. Ki tudjuk-e kapcsolni teljesítmény kényszerünket.

Gyakorlat: a légzés útjának figyelése. Maradjon lehetőleg egy pontnál, amíg nem érez kényszert a továbblépésre. Amíg nem éreztél rá a gyakorlat ízére, nincs értelme továbbmenni. Zárt gyakorlat: nyolcszor / 20-25 perc.

Az éber figyelem állapotába eljutás a cél. Ez nem koncentrálás. A lelki életben az eseményeket nem tudjuk befolyásolni. A magad megváltoztatására való törekvés a szemlélődéssel ellenkező irányba vezetne el. Hogy percet vagy egy fél órát tudsz ott maradni, nincs jelentősége.

3. nap.

Krisztus visszavezet minket az énközpontúságunkból az istenközpontúságba.

Az énközpontúság jelei: harag, félelem, az álmodozás, ahol minden úgy történik, ahogy elképzeli, ott ő az isten. A teológia szerint: bírvágy / hatalomvágy / becsvágy. Ebből lehet: önátadás / istenszolgálat / istendicséret. A Miatyánk kétszer leírja ezt a hármasságot.

A vallásos egoista: sokat imádkozik, hogy elérjen valamit. Aki azt hiszi, tudja, mi Isten akarata, és ezt meg akarja neki magyarázni: hogy a háborúnak legyen vége, a beteg gyerek ne haljon meg, hogy a családokban béke uralkodjék... ezek az ő akaratai. A becsvágyó egoista: jócselekedetei révén szeretné kiérdemelni.

Sokan a szentmisében is magukat, vágyaikat, problémáikat állítják a középpontba. A meditációban is veszély, hogy saját célért, terápia, gyógyítás, vallási érzület erősítése. Isten dicsérni lehet szavakkal, tettel, de leginkább léttel.

A szemlélődő imádság önátadás, istenszolgálat és istendicséret a léttel. Egyszerűen Isten jelenlétében lenni.

Előtte fohász: Ezt az órát neked szentelem, Uram. A végén teszt: elégedett vagyok-e. Ha az időt szívből Istennek tudtam ajándékozni.

Gyakorlat: a két tenyérközpont lazán egymásra fekszik. Ebben a középpontba érdeklődéssel belefigyelni: ami minden jön onnan feléd. Legjobb becsukott szemmel, vagy ha nem, magad előtt a földet nézni. 20 p., 5 perc pihenő, 20 p. Zárt gyakorlat: napi nyolc. Köztük ki a természetbe.

4. nap.

Szemlélődés és kiüresedés. „Meghalok vagy nem, ennek nincs semmi jelentősége. Jó úgy, ahogy van. Isten itt van. ” Csak azok élhetik át Isten jelenlétét, akik teljesen üresek. Szamariai asszony, Zakeus, bal lator, gazdag ifjú, apostolok meghívása.

Az odafordulás nem lehetséges anélkül, hogy a világot elengedjük.

Az ember életútja folyamatosan az üresség felé vezet. Házasság: a függetlenségről lemondás, gyerekek kikerülése a házból, nyugdíj, házastárs halála, saját halálközelség. Szabadságunk elfogadni, vagy elutasítani. Az önkéntes kiüresedés: boldogok a szegények, az üldözöttek... Mások igazán meghallgatása, az is kiüresedés. A szerzetesi élet is.

Az imában kellene legfőképp kiüresedni, egyedül Isten töltsön el minket: ez a meditáció, a dicsőítés: nincsenek már szavak, gondolatok, érzések hullámzása. Elhagyod terveidet, vágyaidat, emlékeidet.

Tenyérre figyelni 2 x fél órára.

"Ebben a lelkigyakorlatban Jézus a megfázás formájában jött el hozzád."

"Vizsgáld meg, nem bírvágy vezérel-e a naplóírásban."

Semmit sem kell elérned. Az eredmények nem fontosak. A komoly próbálkozás elegendő. Az énre figyelünk, Isten bennünk van. A jelenlét teljesen le fog nyűgözni, ehhez idő kell. Ha utána vissza akarsz térni a szokott imamódhoz, ennek semmi akadálya. A meditáció nem a szó riválisa, hanem annak folytatása. Az imádságban legtöbbször vigaszt, áhitatot, emelkedett érzéseket keresünk, ami Istenhez vezet minket. Az érzések jönnek és mennek. A meditáció a lét síkjára vezet minket.

Remélhetőleg öröme telik a kéz észlelésében. Ez a jelenlétbe vezet minket, és ezzel Isten jelenlétének irányába. Ha harminc éven át meditálsz így, az sincs hiába. Ajánlatos a tenyér észlelésénél maradni, amíg folyamatosan nem érezzük.

5. nap.

Hogyan zajlik a megváltás a meditációban.

4. és 5. században több tízezer remete az egyiptomi sivatagban, Jézus pusztai életét akarták utánozni. A pusztában a sátánnal és a sötétséggel is találkozunk: lassan elhisszük magunkról, hogy olyanok vagyunk, amilyenek lenni szeretnénk. Védekezünk a sötét erők ellen, visszanyomjuk erőszakkal, alkohol, "szent aktívitás" stb. A sötétségek: elégedetlenség, bizonytalanság, félelem, kilátástalanság, depresszió, szomorúság, csalódottság, stressz, közömbösség, féltékenység, önsajnálat. stb. A eredete a bűn. Nem is annyira a személyes, mint a az áteredő bűn. Csak a megváltás húz ki.

Az ember ma: jó mag, sötét réteg (bűn), azt ezt eltüntető kéreg (hogy kevesebb fájdalmat érezzünk.) A meditációban ezt Istenre bízzuk, nem kell energiánkat a földi dolgok alakítására fordítani. A jó magban sem cselekedni, sem gondolkodni nem lehet. Meditációban: szemlélni - bízni - szeretni -szenvedni lehet. A szeretetben elszenvedett bűnök megváltódnak és nem térnek vissza. A meditációban lassan nyugalomra jutunk.

Aki élete folyamán kitér a megváltó szenvedés elől, halála után kell a megváltás útját folytatnia. A tisztítótűz. Egyedül a szeretet oldja fel a sötétséget. a szociális munka stb. hatékonysága leginkább a belső tdiztus fokától függ. A mit a meditációban elszenvedünk, az meg van váltva. Jönnek a belső feszültségek: borotvaélen táncolás, semmit nem lenyomni, de semmivel nem foglalkozni.

Gyak.:

Hatszor kétszer félóra tenyérérzékelés, közben kilégzéskor magunkban kimondva: jó. Fogadd el ezt a szót, ne foglalkozz vele. Figyelje, megérkezik-e ez a szó a tenyere közepére, érez-e ott valami áramlást?

További napon a szó: Mária,

azután végig, kilégzésre, Jézus.