dátum: 82.04.        fájl: html/judit01.htm             C.01087

kezed fölemelted
megfogtad homlokom
megfogtad a homlokom.
bólintottál.
azt mondtad: hiszen én is.
milyen egyszerű.
(lefelé keringve a lépcsőházban
markolászom kulcscsomóm.)
hogyan kellene most ezt leírni-
nem értek hozzá.
történik.
fáj.
élek.
versírás helyett inkább
versolvasással kellene próbálkoznom.
ezek a rohadt költők
szenvedni is szakszerűbben tudnak.
(Pilinszky tényleg depressziós.
Itt ül mellettem.)
kellenél nekem
kellenél nekem barátnak
kellenél festéknek
és tulajdonképpen ecsetnek is
(petróleumban ázhatnál délután)
jaj - most - te
most - te - nem.
(kötött tengerészsapkám alól
az alattam elterülő Várost kémlelem.)
azt mondtad:
''naponta megölne, és
naponta megölném. de
jó nekünk, s tulajdona vagyok.
és mégis!''

tudom.
és hogy ''Brahms, meg az a hölgy-''
igazad van.
most segítsetek Epiktétosz és Seneca,
és Strindberg és Steinbeck és
főleg Thomas bátya,
akár kétszer egymás után.
(vagy ez is csak nyafogás.)

amikor nevetsz
amikor fölnevetsz, s közben fél kézzel lenyúlva
nagylányos fehér zoknidat igazítod.
(lehet, hogy ez a divat?)
játék mackóidat nem ismerem eléggé még.
(rigók rohangásznak a fűben. most
mindennek jelentése van, mint a mesében.)
iszonyú zavarban és nehéz a szívem, tényleg.
az árulás eszkalációja?!
fontosat, szépet, igazat neked,
ami nem árul el senkit és semmit?
lehet?
és gyáva (féltő és félő) tanácsomról hogy vélekedjek
hogy tépj el mindent, azonnal?
hisz nem is az én ügyem már, ha egyszer megírtam.
a hiányod a hiányod

nincs vége

Bognár Robi féle meghúzott változat:

ezek a rohadt költők
szenvedni is szakszerűbben tudnak.
kellenél nekem
kellenél nekem barátnak
kellenél festéknek
és tulajdonképpen ecsetnek is
(petróleumban ázhatnál délután)