dátum:01.11. cím: ANZELMTŐL fájl:EGYEB/LELKIISMERET C. 6817-18

A LELKIISMERETVIZSGÁLATRÓL

Lehet, hogy régen is így volt, de az biztos: a mai kor embere nem szeret lelkiismeretet vizsgálni. Kinek van erre ideje? Épp elég a mindennapos elvárásoknak eleget tenni. Épp elég bűntudat és feszültség gyűlik össze nap mint nap, minek kínozzam magam még ezzel is? És nem vesszük észre, hogy kezünkben van a kulcs, amellyel egy új, tágasabb, szebb világba léphetnénk be, ha helyesen értenénk, mit jelent naponta lelkiismeretet vizsgálni.

Mielőtt erre rátérnénk, fontos, hogy egy alapvető igazság megérintsen bennünket, ez pedig a Szentlélek szívünkben lakozása. Ő a szüntelenül munkálkodó, alkotó Erő, aki lelkünk mélyéből sugallatokat küld tudatunkba. Ő az Életerő és az Aktivitás, az Élő Víz, Aki nem engedi, hogy bensőnk mocsárrá váljék. Szívünk kincsesbánya, mert a Szentlélek temploma.

Ha ezt komolyan vesszük, akkor kezdjük el igazán sejteni, milyen mulasztást követünk el, ha nem figyelünk a bennünk lakó Lélek sugallataira. A külső világ zajai hangosabbak, a tennivaló, a rohanás, az elvárások sürgősebbek ... Ő pedig vár, és vágyik rá, hogy kinyilatkoztassa magát nekünk.

Ha megszületett bennünk a vágy, hogy felismerjük a Szentlélek jelenlétét, máris itt a következő kérdés: a sokféle hang közül hogyan ismerem fel Őt? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. Kérdezzük meg magunktól: Mi vonz, mi érdekel? Mi után vágyódom, amit eddig talán nem is mertem komolyan venni. A megfogyatkozott életerőimet mi tudja pótolni? Vágyaink, vonzódásaink isteni energiák hordozói. Magunkat csonkítjuk meg, ha ezeket elfojtjuk. De nemcsak magunkat, mert ha nem válunk kiteljesedettebb emberré, azzal szegényebb lesz a közösségünk is, az Egyház, a világ. De máris itt a fájdalmas kérdés: hogyan követhetjük vágyainkat, amikor megtapasztaltuk, hogy azokban annyi önzés, önkeresés, nem tiszta motívum van? És itt visszakanyarodunk eredeti gondolatunkhoz, hogy mit jelent naponta lelkiismeretet vizsgálni? Pontosan ezt: vágyainkat, érzéseinket, gondolatainkat Isten világossága, az Igazság Lelke elé tárni, s kérni Őt, tisztítson meg bennünket, hogy életerőink Őt hordozzák és ne saját önzésünket. Ez - a külső-belső események, történések tudomásul vétele - épp ellenkező folyamat, mint az elfojtás. Az elfojtásnál nemcsak az a baj, hogy nem akarjuk tudomásul venni bűnös rezdüléseinket, hanem az: a fürdővízzel együtt kiöntjük (megfojtjuk) a gyereket is. Mennyivel gazdagabbak lennénk - és általunk a közösség is -, ha ezeket a kellemetlen területeket, melyeket egyáltalán nem akarunk tudomásul venni és legszívesebben elásnánk, az Igazság fényébe és Isten vonzásába tartanánk. A gondolatoknak, vágyaknak, érzéseknek, vonzódásoknak is vannak abortuszai. Elfojtott, tudomásul nem vett energiák ezek, amelyeket kihasználatlanul hagytunk parlagon heverni.

Vegyük birtokba magunkat, hogy gazdag és másokat is gazdagító, tudatos emberekké válhassunk, akik nemcsak vegetálnak és elviselik az életet, hanem mindabból, ami történik bennük és körülöttük, abból profitálnak, beépítik magukba. Így nem fogunk sodródni a külső-belső körülményekkel, hol ilyen, hol olyan hatás alá kerülve, hanem mindenből hasznot húzunk. Egyre gazdagabbá, tudatosabbá, önmagunkká válunk. (Maradj velem, hogy Mennyei Atyánk rólam való gondolatát megvalósíthassam!)

S miután a lelkiismeretvizsgálatnak megkaptuk ezt a perspektíváját, nézzük meg, konkrétan hogyan is történhet. Ezek persze csak segítő szempontok, mert az Istennel való párbeszéd mindig egészen személyes.

- Isten jelenlétébe helyezem magam, hálát adok azért, hogy élek, hogy Isten velem és bennem van.

- Kérem a világosságot, a bölcsességet, az Igazság és a Szeretet Lelkét, hogy Isten fényében megláthassam, mi történt velem az elmúlt napon, s megkérdezzem magamtól:

- Hogyan tapasztaltam meg Isten vonzását? (könyvön, eseményen, találkozáson, munkán stb. keresztül) Ezen a vonzáson keresztül mit ismertem fel Istenből s mit magamból? Mire hív?

- Milyen érzelmek kísértek a mai napon? Érzelmeim az Istennel való találkozás helyei lettek-e? (ha nem, akkor kiváló alkalom a lelkiismeretvizsgálat, hogy azzá legyenek.) Hogyan volt jelen Isten a félelemben, szenvedésben, félreértésben ...? Milyen negatív indulatokat tapasztaltam magamban? Milyen életerőt hordoznak ezek, és mi az, amitől meg kell tisztulniuk? Mi jelentett örömet? Milyen az a belső út, amire ezeken az eseményeken keresztül hív Isten?

- Hogyan szólított meg ma a Szentírás, a szentmise?

- Ki tudtam lépni önmagamból? Ki tudtam tágulni a másik ember, a Közösség, az Egyház, a világ örömeire, problémáira? Tudtam-e mások örömének örülni? Vagy irigy lettem? Ha igen, mi ennek a gyökere? Mi az bennem, ami miatt a másik ember irritál és arra késztet, hogy kritizáljak? Isten irgalma és ajándéka, ha erre rátalálok magamban. Növekedett-e bennem a tudat, hogy Isten szeret engem? Vágyódtam-e Őt viszontszeretni és Tőle függeni?

- Milyen területet ismertem fel magamban, ahol Jézus még nem az Úr az életemben? Ennek a felismerése is ajándék! A megújulás lehetősége.

- Kérjem, hogy holnap tudatosabban válaszolhassak a külső-belső indításokra.

- Bánat, hálaadás, jófeltétel. Vagy egyszerűen csak kérjem, hogy a mélyebb önismerettel együtt az Isten irgalmába vetett bizalmam is növekedjék.

Ajándék, ha egy látszólag kisebb rezdülés, kellemetlenség kapcsán lemehetünk a gyökerekig, s a felszín mögött feltárulhat a valóságos, fájdalmas probléma. Ilyenkor kérjük igazán az Igazság Lelkét, hogy szembe merjünk nézni önmagunkkal, de kérjük a Szeretet Lelkét is, hogy éppen ilyenkor azzal a szeretettel és irgalommal tekintsünk saját magunkra, ahogy az Isten lát bennünket. Még ha akkor nem is látjuk, hitben mégis elfogadhatjuk, hogy a kegyelem ideje ez. Isten irgalmában bízva szembenézhetünk önmagunkkal, mert életadó az a szenvedés, amely helyet készít a Lélek munkálkodásának bennünk és általunk, hogy miként a búzaszem a földbe hullva s meghalva önmagunknak, bő termést hozhassunk.