96.5.9 LM/LORINCZ C.4672
Meglepetés,
öröm. Milyen búvópatakok, hol és mikor. Az eredendően magam gondolatai
tisztázására leírt sorok. Köszönöm a levelet!
Amikre választ
vár:
A megbocsátás. Ezt a kérdést én másképp
látom. Épp most kellett újra átgondolnom, a Makovecz botrány (mert szerintem
az) kapcsán. Írtam erről. Egyszerűbb, és koncentráltabb, ha mellékelem.
A gondolkodásról. Félek, a kérdés túl
nehéz dió nekem. Az Ön esszéje e kérdésről tartalmas. Megpróbálom összeszedni,
amit erről most.
Van a lineáris
gondolkodás, a gondolati levezetések. Tudjuk a kiindulópontokat, és matematikai
művelethez hasonlóan addig rendezzük, építjük őket, amíg egy számunkra
szükséges tétel ki nem kerekedik belőle. Ez a lineáris építkezés az én
szakmában legalábbis nem a legfontosabb. Ugyanakkor megkerülhetetlen. "Ha
én most megölöm Jancsikát, először is el kell tüntetnem a hullát. Alibit kell
szereznem. A nyomozónak azt kell válaszolnom, hogy. Jancsika szülei hogyan
fogják érezni magukat. Hét év börtön javamra válik-e."
És vannak
alineáris gondolatok, vagyis ötletek, amik maguktól jönnek, váratlanul.
"De meginnék egy forró teát." Ehhez már ihlet kell. Ezért nem lehet
leülni, hogy most rohadt okos dolgokat fogok kitalálni. Ezek a villanások
(ahogy én elképzelem) a tudatalattinkban lerakódott milliárd tapasztalatra,
-információra épülnek, a logikai csatornákat megkerülve váratlanul,
öntörvényűen bújnak elő. A nagy találmányok mind így. A kétféle gondolkodási mód bizonyára keveredik a gyakorlatban.
Ehhez Cseri
Kálmán református lelkész gondolatmenetét mellékelem, kazettán. Ha ez a kérdés
ennyire érdekli, bizonyára figyelemreméltó lesz az Ön számára akkor is, ha
netán nem hívő.
Szeretettel: