98.3.16.KECSKEMÉT LM/MAMI4 C.5269

Már igen vártam

ezt a csomagot! Talán az én anyukám már teljesen elfelejtkezett rólam...

Ez a barna többrétegű dolog benne valami újítás volt! Miklós fedezte föl, hogy alighanem diókrém, s utólag csokoládéba mártva?! Nekem csak símán finom volt...

Estig tartott ki...

Köszönöm, hogy panaszkodtál leveledben. A gondok ismerősek, három (másik) kompjuter és még két nyomtató tartozik fennhatóságom alá... Nem panaszként mondom, nekem is mindennapos öröm, hogy életem egy részét milyen készségesen szervezik és rendezik naponta. Lassan ideje, hogy megtanítsalak a könyvtárfa készítésére. Nem nagy ügy, és csakugyan jól elszerveződhet általa sokféle napi megjegyezni-eltenni-elintéznivaló. Gratulálok, hogy már borítékot is tudsz nyomtatni! Én még nem.

Hanem van a Ház kertjében egy őrült harkály. Miklós szerint talán kölyök. Reggel, negyed hétkor kezdi. Van egy alumínium kalapos kandeláber a kertben. Tetejére száll, s öt-hat másodperces pihenésekkel egy-egy kemény sorozatot kopácsol rajta. Ezt fél órán át, sőt délelőttönként is vissza-visszatér. Legalább egy hete. Messzire hallik, a lámpatest ürege hangszerként rezonál. Az a kérdés, hogy nem hal éhen? Sokat nevetünk rajta. Mi járhat a fejében?! Ő is művész a maga módján...

Most vagyunk félidőben. Eddig csak kínlódás volt a munka. A mai kép esetleg kép lesz, a megkezdett tizenegyedik...

Ha lehetne, talán meglógnék innen.

Napi örömöm viszont a gyorsúszás. Miklóstól már nem maradok el. Hétről hétre picivel jobban bírom, már nem fuldoklom a harmadik 50 méteres szakasz után... Év elején kezdtem gyakorolni.

ölel: